A Formula–1 kőkemény világ. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Vagy teljesítesz, vagy… Ki tudja… Hosszú éveken át felépített karrierek mehetnek tönkre, vagy éppen vehetnek száznyolcvan fokos fordulatot. Arra, hogy létezik visszaút – tekintsük ezt a fogalmat bármiféle szempontból – nincs túl sok példa. Alex Alboné viszont pontosan egy ilyen, üdítő kivétel.
Kicsit messziről indítanék. A 2017-ben visszavonult Felipe Massa rajongójaként 2018-ban már szinte egyáltalán nem követtem a Forma–1-et. Egy évvel később azonban egy szimpatikus monacói srác, bizonyos Charles Leclerc villantásai hatására újból elkezdtem figyelni a történéseket.
A maranellóiak új üdvöskéje üde színfolt volt a brutális Hamilton és Mercedes dominancia kellős közepén. Az év második felében már az összes futamot megnéztem, és mint a rövid kómából visszatérő embernek, úgy nekem is volt pár érdekes újdonság, amelyre rácsodálkoztam.
A legszembetűnőbb az volt, hogy Pierre Gasly nem maradhatott sokat a Red Bullnál, és helyére az első F1-es évét teljesítő Alexander Albont hozták fel a Toro Rossóból Max Verstappen mellé. A fiatal thai-brit versenyző nem is vallott szégyent a 2020-as idény második felében, megbízható teljesítményt hozott, sőt a Brazil Nagydíjon egy dobogós hely kapujából pöckölte őt ki Hamilton.
Aztán 2020 elején jött a pandémia, a sportvilág leállásra kényszerült, a Forma–1-ből pedig egészen a nyár elejéig csak az e-sport maradt meg. A nagy ínségben a „régi” cimborák, George Russell, Lando Norris, Leclerc és Albon Twitch közvetítésekkel szórakoztatták a nagyérdeműt, köztük engem is.
Leclerc kivételével szinte még teljesen új arcok voltak számomra a fiatal versenyzők, de a különböző videojáték-streamjeiket és a felettébb szórakoztató „produkcióikat” nézegetve igen szimpatikussá vált mind a három legény. Ez pedig jól jött, hiszen Massa óta igazából nem drukkoltam senkinek.
Russell ekkor még a szörnyen gyenge Williamsben ült, Norris kimondottan erős 2020-as szereplését a McLarennél még talán nem lehetett prognosztizálni, úgyhogy amint véget ért a holtidő, már alig vártam az első, spielbergi hétvégét. Remélve, hogy talán összejöhet egy jó eredmény Leclerc és Albon révén.
Nos, utóbbinak ez rögtön össze is jöhetett volna. Igaz egy kis szerencsével, de ott volt a kínálkozó esély. Viszont ismét Hamilton volt a ludas, aki a gumielőny birtokában hirtelen nagyon jó helyzetbe kerülő Red Bull pilótát újfent kilökte, csak most nem egy szimpla dobogóesélyt, hanem egy potenciális győzelmet vett el tőle. Albon a tizenharmadik helyen futott be, itt pedig valami megtört…
A sportrajongó már csak olyan, hogy a szimpatikus vesztesnek, vagy annak akit igazságtalanság, és többszörös balszerencse ér, mindig különösen drukkol. Pláne, ha alapból is kedveli az adott sportolót. Az én drukkolásom is új lendületet vett, hiszen most már alig vártam, hogy végre ne érje őt semmi atrocitás, és összejöjjön neki az a dobogó, vagy az első győzelem. Ekkor bizony nem gondoltam volna, hogy a szezon csupán két harmadik helyet tartogat „Albono” számára. És azt sem, hogy 2021-ben nem lesz helye a Formula-1-ben…
Mi tagadás, Albon nem hozta az elvárható szintet, nem csak a Red Bull szintjén, hanem saját magához képest sem. Verstappentől házon belül nagyon kikapott, (214-105 pont), és a mezőny második legjobb autójában ülve is csak a hetedik lett az összetettben.
Mint azt mindenki tudja, az osztrák istálló, amelynél minden a holland körül forog, bármi, csak nem baráti közeg. A nyomás óriási, de ezzel igazából nincs is baj. A kiugró eredmények egyszerűen nem akartak jönni, az érthetetlenül gyenge hétvégék viszont igen.
Albon renoméja pedig egyre inkább süllyedt, ebben pedig nem segített a számára rettenetesen sikerült nürburgringi futamon elejtett szerencsétlen félmondata, vagyis „they race me so hard”. Vagyis túl keményen harcolnak velem a pályán. Ezzel szinte a nevetség tárgya lett.
„Nagyon sajnálom őt, mert tulajdonképpen idiótának állítják be, pedig egyáltalán nem az. Mindenben nyert, amit eddig csinált, szóval nem tudom, mi folyik itt, de ezt rendbe kell tenniük a kedvéért” – védte meg a szezon során jóbarátját Russell.
Az Alpha Taurihoz visszatérő és teljesen újjászülető Gasly eközben remek évet zárt és Monzában győzni is tudott. Albon a szezonzárón, Abu Dhabiban egy harmadik helyet hozott (a szezonban másodszor, Mugello után), de csak nagyon halvány mosollyal nyugtázta az eredményt.
Napokkal később bejelentették, hogy Sergio Pérez ül a helyére 2021-ben. Talán túl korán jött neki ez a feladat, és talán minden más lett volna, ha nincsenek a Hamilton-féle incidensek. Vagy talán nem is való a Formula-1-be, gondolták és mondták ekkor sokan.
A 2020-as évben a különböző közösségi médiás megjelenéseit látva még inkább megkedveltem a szerény, visszafogott Albont. A kiváló humora pedig teljesen „megvett kilóra”. Sajnáltam őt, hiszen egy ígéretes karrier kezdett megzuhanni.
2021-re Albon a Red Bull tartalék és fejlesztőpilótája lett, élesben pedig a GT3-as szabályrendszerre váltó DTM-ben kapott lehetőséget, amelyben egy csodaszép AF Corse Ferrarit vezethetett. Nem is vallott szégyent, a szezon során négy dobogós helyet szerzett, és egyszer győzni is tudott.
Az évet a hatodik helyen zárta, de némileg ellopta tőle a show-t csapattársa, a Red Bull-junior Liam Lawson, aki az utolsó versenyen botrányos körülmények között csúszott le a bajnoki címről.
A DTM jó volt arra, hogy legalább versenyezhessen valahol, de nem ez volt a legfontosabb feladata. Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke elmondta, hogy Albon munkája a szimulátorban kulcsfontosságú volt Verstappen és Pérez azévi autójának fejlesztésében. A szezon a holland világbajnoki címével zárult és Albon volt az első, aki a pitwallról beleüvöltött a csapatrádióba, amikor Verstappen átszelte a célvonalat Abu Dhabiban.
„A tavalyi év mentálisan nehéz volt, az idei év pedig ugyanolyan kemény, ha nem még keményebb. Mindannyian született versenyzők vagyunk, ott akarunk lenni és vezetni” – mondta a partvonalra szorult versenyző.
A szimulátorban végzett értékes és eredményes munka azonban felkeltette a Williams érdeklődését, amelytől Russell távozni készült a Mercedeshez. Amint jóbarátja átigazolása hivatalossá vált, szinte azonnal bejelentették hogy Albon az enstone-i istállónál folytatja. Újra kinyílt az ajtó a Formula 1-be.
Signed. Sealed. Delivered.
Welcome to Williams, @alex_albon! 🤩 pic.twitter.com/6uWb0WK65K
— Williams Racing (@WilliamsRacing) September 8, 2021
Russell ülése egyáltalán nem bizonyult kényelmetlennek számára, pedig elődje igen magasra helyezte a lécet. Az első pillanattól fogva felvette a vezérpilóta szerepét és ennek megfelelően teljesít, egészen a mai napig.
2022-ben minden pontszerzés bravúrszámba ment a sereghajtó Williamsszel, az új igazolás azonban háromszor is odaért a legjobb tízbe. Első villantása az volt, amikor Ausztráliában egy hihetetlen, 57 körös etapot futott azokon a kemény keverékű gumikon, amelyeken elrajtolt (az utolsó körben jött ki először a boxba). Miamiból két pontot, míg Belgiumból újabb egy egységet hozott el. Csapattársával, Latifivel szemben pedig zongorázható volt a különbség Albon javára.
Az év során a szemfülesek kiszúrhatták, hogy időközben a Red Bull logója lekerült a sisakjáról, és megszakított minden kapcsolatot az „energiaitalosokkal”. Jó helyre került és élvezte az új szerepét. Az elismerés pedig egyre inkább elkezdte övezni őt. Egyre világosabbá vált, hogy a thai-brit versenyző valóban megérdemelte a második esélyt az F1-ben, de a versenyképes autó hiányzott alóla.
A 2023-as szezon aztán még jobban alakult. 27 megszerzett pontjával egymaga hozott egy összetett hetedik helyet a Williamsnak, ő pedig a tizenkettedik helyen zárt. A heroikus teljesítmények pedig ismét jöttek, időnként pedig megint nagyon komoly „gumimágiákat” mutatott be (lásd Montreal, vagy Monza).
we saw an Albon masterclass in Canada 😮💨 pic.twitter.com/pTAyqXu5OC
— WTF1 (@wtf1official) June 20, 2023
Albon drukkereként 2020-ban sok fájdalmas versenyen estem át, most viszont legalább annyira örültem minden megszerzett pontnak, vagy Q2-es kvalifikációnak. Habár, az év végére utóbbi már nem is volt meglepő…
„Ez volt a legerősebb évem az F1-ben. A csapathoz fűződő kapcsolatom sokat segített ebben. Úgy érzem, hogy olyan jól végre tudtuk hajtani mindazt, amit terveztünk, amennyire csak lehetett” – nyilatkozta a szezonzáró után a motorsport.com-nak.
Amint Pierre Gasly anno visszakerült a Toro Rossóhoz (későbbi nevén Alpha Tauri), egy éven belül meglett az első futamgyőzelme és azóta is a mezőny elismert tagja. Több mint három év távlatából kijelenthetjük, Albont sem törte meg a Red Bullos fiaskó. Sőt. A 2020-as év végére a száműzött, és sokak által leírt versenyző a középmezőny egyik legnagyobb „aduászaként” a pilótapiaci mozgások egyik legfontosabb szereplője lehet a közeljövőben.
Februárban Lewis Hamilton óriási meglepetést keltve átigazolt a Ferrarihoz, ennek hatására pedig rögtön beindultak az átigazolási pletykák. És bizony a thai-brit neve is felmerült a Mercedes kapcsán.
A Williams ugyan 2025 végéig lekötelezte vezérpilótáját, de immáron kijelenthető, joggal pályázik akár a legjobb ülésekre is a Forma–1-ben. Jelenlegi csapatának pedig igen jó „csomagot” kell nyújtania neki, ha 2026-ra is meg akarják tartani őt.
Nemrég a DTM-be kellett mennie, most viszont már kecsegtető lehetőségek állhatnak előtte. Albon visszaküzdötte magát, és a pályán bizonyította, hogy itt a helye az F1-ben. Van élet a Red Bull után…