Eddig is nagyon érett bennem, hogy megmondjam a magamét az általános magyar közlekedési morálról, vagy hogy hogyan terelik az egész rendszert a pénzbeszedés irányába, de a legutolsó ötlet már túl sok volt a lelki világomnak. Most kidühöngöm magam.
Szimulátor? Komolyan?
Mielőtt nekem esnének a sok támogató által szponzorált hely e-sportolók anyukái, meg kell jegyeznem, hogy a kétezres évek közepén, amikor még nem találtak ki ilyen fancy neveket, és nem tömték meg a zsebüket azoknak, akik elboldogultak egy-egy játékkal, nem kevés versenyszimulátor-bajnokságban vettem részt, és kifejezetten élveztem azt az időszakot. A mai napig megvan a G25-öm.
Szóval én úgy fogok véleményt formálni, hogy láttam már pár szimulátort (nem csak játékszoftvert, hanem oktató célút, épített szimulátort is), és egyáltalán nem gondolom úgy, hogy nincs létjogosultsága.
Arra például teljesen jó lehet, hogy javítsa a szem-kéz-láb koordinációt, vagy hogy olyan veszélyes forgalmi helyzetekbe kerüljön, amit közúton nem szívesen idéznénk elő számára.
Egy baj van. Hogy az új elképzelés szerint a szimulátoros órák nem kiegészíteni fogják a forgalmi órákat, hanem helyettesíteni. Én, aki mindig kedveltem ezt a világot, mert közel hozta hozzám azokat a lehetőségeket, amikre soha nem volt pénzem a valóságban, bárki előtt merem vállalni, hogy a legjobb szimulátor sem helyettesíti a valós körülményeket.
Aki kételkedik, annak javaslom, hogy béreljen ki egy komoly autós szimulátort 1-2 órára, aztán meg üljön be egy mezei bérgokartba bármelyik borzadály pályán az országban. Tapintható lesz a különbség.
Hogy juthattunk el idáig?
Bármilyen furán hangzik, eddig is ebbe az irányba mentünk.
Az egyik alapkő, ami mellett nem lehet elmenni, hogy az emberek egyre hülyébbek igényei változnak. Egyre kevésbé érdekli őket a vezetés, rengetegen csak kényszerből mennek el B-s jogsit szerezni, mert mondjuk kell az ingázásukhoz a munkahelyre. Nem mondják azt tiniként apának, hogy vigye el vezetni valahová, ahol nem látják nem sértenek szabályt/törvényt.
És kimennek úgy a forgalomba a jelenlegi direktívák szerint, hogy életükben sosem fogtak meg egy kormányt.
Pont ezért az utolsó 20 év talán legfatálisabb bakija volt a rutinvizsga eltörlése, de igazság szerint kormányoktól függetlenül folyamatosan az elbutulás felé tartott a vezetői engedély kvalifikáltsága.
Sajnos ez is beleillik a képbe. Minél többen vergődnek át a jogsin, annál többen fognak vezetni – és így annál többen fognak fizetni az államnak, mégpedig igen sokféle módon: rengeteg Áfa, a hangzatos baleseti adó, a még ironikusabb vagyonosodási illeték, forgalmi, rendszám, eredetvizsga, műszaki, üzemanyag jövedéki adója (nyugi, lesz az alternatív hajtásoknál is), útdíjak, esetleges közúti bírságok, és még sorolhatnám. Az egész rendszer arra épül, hogy fizess, nem pedig arra, hogy biztonságosan vezess.
Senkinek kétsége ne legyen, hogy az emberek egy jelentős része a szimulátort fogja használni, amennyit csak lehetséges. Pont azok, akiknek nem kellene.
Mennyi lesz így egy jogsi?
Na és természetesen ez egy újabb indok lesz a jogosítvány árának jelentős emelésére – és még csak bele sem lehet kötni. A szimulátort meg kell venni, annak az árát pedig ki kell termelni. És hát az eszköz komolyságától függően a mi büszke valutánkból nagyon könnyen el lehet szaladni nyolc számjegyig ebben a tranzakcióban.
Röviden: semmi jóra ne számíts.
Az autózás minden szegmense öles léptekkel tart afelé, hogy luxuscikké váljon az átlagos magyar fizetésekhez képest. Ez persze pontosan kontraproduktívvá fogja tenni a folyamatos az eredeti törekvéshez mérten, de egyelőre még nagyon szép hasznot termel az autós társadalom.
Fontos kiemelni, hogy a Technológiai és Ipari Minisztérium álláspontja szerint nem lesz kötelező megvenni a szimulátorokat. Más kérdés, hogy így viszont mennyi értelme van az egésznek, hiszen így kellemetlenül nagy szakadék tátong majd a jogsi megszerzési metodikákban a különböző iskolák között.
Ne segítsünk az elbutulásban!
Kérdezhetnéd, hogy de akkor mit kellene tenni…
Elmondom, hogy én mit tennék B kategória esetén.
Az első dolgom lenne a rutinvizsga visszaállítása a régi formájában (érdekes csavar a sztoriban, hogy bár 2011 óta nincs rutinozás, ma is igaz, hogy egyetlen autósiskola sem kaphat képzési engedélyt a közlekedési hatóságtól, ha nem rendelkezik saját vagy bérelt gyakorlópályával…), a forgalmi felkészülést minimum 30 vezetett órában határoznám meg – és ezek közé jönne be a szimulátor, mint opció, ha az oktató ennek szükségét érzi, és ha az iskola rendelkezik vele.
Talán demagógnak hangzik, de a 17 éves kor elérése mellett követelmény lenne a 8 általános megléte – jelenleg ugyanis nem az… És ehhez még hozzádobnám azt, hogy általános iskolában minimum egyszer vizsgáztatnék KRESZ-ből, gyalogos- és kerékpáros aspektusból (ezt önmagában kötelezővé tenném). Ezek hiányában el sem kezdheti a tanfolyamot.
Teljesítménykorlátot vezetnék be a tapasztalatlan vezetőknek. 10 évnyi jogosítvány-birtoklás és minimum 200 ezer levezetett kilométer alatt legfeljebb 150 LE teljesítményű és/vagy legfeljebb 0,1 LE/kg teljesítmény/tömeg aránnyal rendelkező személygépkocsit vezethet a kedves állampolgár.
Abszolút szabályszegés esetén (mondjuk nem mentő elől álltál ki a pirosnál, hanem 200-zal kaptak el az M3-ason) automatikus jogosítvány-bevonás a következő sikeres KRESZ-vizsgáig. A büntetőpontok sokkal szigorúbb osztogatása ilyen esetekben, ha megvan a 18, nincs többé jogsi.
A durvább eseteknél – gondolok itt az ittas vezetésre, egy vagy több súlyos, maradandó sérülést vagy halált okozó baleset összehozására – szóba sem jöhetne, hogy visszakaphatja emberünk a jogosítványát a jövőben.
És amivel szintén nem leszek túl szimpatikus: szigorítanám az egészségügyi vizsgálatokat is.
A rendszám névre szóló, nem pedig autóra. A tulajdonos felelőssége korlátlan.
Konzekvencia
Tudom én, hogy most sokan felhördülnek, hogy ez irreális, és hogy senkinek nem lenne 5 éven belül jogsija, ha ez így lenne – na, ez utóbbin kellene elgondolkodni.
Az emberek vagy nem tudják, vagy nagy ívben leszarják az utakon a szabályokat, legalább annyira másokat maguk körül, és aki anyagilag megteheti, az tesz a büntetésekre is.
Közben pedig mindenki sír, hogy mennyi hülye van az utakon – lefogadom, hogy akik ezt beböfögik a netre, ugyanúgy szarban lennének, ha látnánk a mindennapi vezetési kultúrájukat.
Nincs vita, igazuk van, csak az a gond, hogy a világon senki nem áll ki egy eset után, hogy „én voltam a hülye”, mindenki csak a másikat hülyézi. Nincsenek egyensúlyban a vélemények a valósággal.
Megnyugodhatnak a kedves belsősáv-dominátorok, mert ez itt az életben nem fog megtörténni. Minden egyes sorom az állam fejős tehenét áldozza be a biztonság, az általános képzettség oltárán. Innentől pedig nincs kérdés.
Van viszont, amit így is megtehetünk: ne hagyjuk ellustulni magunkat, tartsuk fitten a szabályismeretünket, álljunk meg pihenni, ha már nem vagyunk teljesen urai az autónak – és ami a legfontosabb: figyeljünk egymásra az úton. Ezek a köz útjai, nem pedig a tiéd vagy az enyém. Lehet, hogy seggfej, de ne vedd fel a kesztyűt. Aki hülye, azon semmilyen lecke nem segít, csak rosszul járhatsz.
Odaérni mindig fontosabb.
