„De jófej vagy te, Kurd!” – hangzik a legendás mondat a Tökös, a török, az őr meg a nő című filmből. És valóban, a Török Nagydíj a kedvünkre tett, mert egy marha jó szórakozási lehetőség volt múlt vasárnap, annak ellenére, hogy az eredménylista sima Hamilton-győzelemre enged következtetni.
Most nem mondta, hogy ez volt az eddigi legnehezebb versenye, pedig ezúttal én is elhittem volna neki.
Tizenegy világbajnoki cím állt fel a dobogóra Isztambulban. Nem tudom felidézni, hogy volt-e már ilyen valaha, de biztosan nem sokszor.
Hol vannak már azok a szép idők, amikor a Török GP szervezőit eltiltották a Forma-1-es futamok rendezésétől, mert viszketett a bőrük, és muszáj volt az egyik díjat a világ által nem feltétlen elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság atyaistenével átadatni.
Emlékszem, sajnáltam a dolgot, mert a pálya véletlenül nem volt rossz, és néha egész vállalható versenyek estek meg rajta.
Csakhogy a világnak épp becsípődött a dereka (Kína hátbarúgta), így a Száguldó Cirkusznak is szüksége lett egy kis törökbalzsamra, hogy legyen egy majdnem normális versenynaptára.
És milyen jó választás volt!
Az egész hétvége hideg volt, és még jött mellé az eső is – no meg az a nem mellékes tény, hogy a házigazdák frissen újraaszfaltozták a pályát.
Az első két szabadedzés ezek okán enyhén szólva mulatságosra sikerült, estek-keltek a pilóták a pályán. Azokra az időkre emlékeztetett, amikor először láttam a Sivatagi showból a betintázott állatok jelenetét.
Igen nehéz volt kipuhatolni az aszfaltcsík sebességbeli határait, ráadásul az időmérőre semmivel nem lett jobb az időjárás, sőt.
A Racing Point kis híján 1-2-ben indult el vasárnap, csak Mad Max fúrta be magát közéjük – Albon szorosan a nyomában a negyedik helyet fogta meg; talán ez utóbbin lepődtem meg a legjobban. Ami viszont igazán feltűnt, hogy a két Mercedes mennyire hátul volt a Racing Pointokhoz képest.
A Ferrari is elég jó volt pénteken, szombaton viszont harmatgyenge, A Renault száguldott, a McLaren sehol, az Alfa Romeok a Q3-ban, az Alpha Taurik pedig legszívesebben már szombaton csomagoltak volna.
Látszólag semmi logika nincs az időmérőben, talán csak az volt a kérdés, hogy ki mennyi esőt remélt a vasárnaptól.
No neg hogy ki mennyire érez rá a körülményekre.
A rajt utáni pillanatokban máris elintézte magának a Racing Point az 1-2-t, Verstappent sorra lépték le az ellenfelek a rossz rajtja után – nagy meglepetésemre Vettel is, mi több, még a hibázó Hamiltont is megelőzte a német!
Nem is nagyon bírtak vele, noha a két pink Merga jobb tempót diktált, elhúztak az elején.
Bottas és Ocon az első kanyarban rögvest hátat fordított a versenynek – akkor még nem tudták, hogy mindketten jobban jártak volna, ha már akkor kiszállnak az autójukból.
Bár Ocon végül 11. lett (plusz egy körrel), ez semmi ahhoz képest, amit Bottastól láttunk.
13 autó ért be előtte a célba, de nem ezzel van a gond. Illetve de, ezzel is gond van, de az ok az igazán prózai.
Miközben Hamilton majd’ élete versenyét futva megnyeri a futamot, Bottas úgy küszködött, mint szegény Luca Badoer, amikor beugróként szerepelt a Ferrarival Massa helyett. Tragikomikumba illő megmozdulások sorozatát mutatta be a finn, számolni sem bírtam, hány megforgás, hány pályáról való kicsúszás került a neve mellé. Mindemellett legtöbbször érthetetlenül lassú is volt, szóval tényleg tipikus disznó a jégen előadást láthattunk.
Ami viszont az i-re feltette a pontot, az a ma megjelent nyilatkozata, amely szerint jövőre megpróbálja legyőzni Hamiltont.
Őszintén megvallva nem tudom, hogy ezeket ilyenkor tényleg elhiszi-e, vagy csak megpróbál mindenkit hülyének nézni. Bármelyik is legyen, jó eséllyel csalódni fog. Hacsak Hamilton vissza nem vonul év végén, mert akkor tényleg lesz esélye több pontot szerezni nála.
Bezzeg Vettel! Annyit ekézte a világ az elmúlt években – hozzáteszem, legtöbbször jogosan -, hogy idén már tényleg senki nem várt tőle értelmes eredményt. Szar az autó, formán kívül a pilóta – ennél tutibb ómen nincs a bukásra.
Erre lehoz a gyerek egy olyan versenyt, amiben most is Leclerc produkált jobb tempót, de ilyen okádék körülmények között, ahol mindenki járt-kelt a telekhatárokon is, egyetlen jelentős hibát sem követett el. Ha e mellé megvan Charles sebessége, akár a győzelem is összejöhetett volna.
A monaciói azonban pocsék rajtot vett, 14-15. helyen tanyázott, majd az intermediate gumikon kezdett visszajönni.
Verstappen szerintem túlságosan is akarta ezt a hétvégét. Szinte összetört, amikor nem nyert az időmérőn. Nyilván privát vélemény, és ki vagyok én, hogy megmondjam Mad Maxnek, mit tegyen, de nekem tényleg úgy tűnt, hogy a nagy akarásnak lett nyögés a vége.
Saját eddigi vizes pályán mutatott teljesítményével ellentétben számos komoly hiba belecsúszott a vezetésébe, ami aztán olyan sokba került, hogy nemhogy a győzelemért, a dobogóért sem csatázhatott. Albon elé persze így is befért, igaz, csak két másodperccel.
Nagyon sokáig úgy tűnt (egészen a 37. körig), hogy a Racing Pointok közül valaki megnyeri a futamot, amikor Hamilton, az addig csak poroszkáló Mercedesszel úgy döntött, hogy ő nem fog kiállni új köztes gumikért, mert akkorra kezdett jól működni. A többiek kiálltak előle, a két puncsmignon pedig egyre közelebb került.
Nem volt mit tenni, Strollt kihozták új gumikért az élről, szétkapták a két Racing Point taktikáját. Mint utólag kiderült, Stroll számára ez azt jelentette, hogy kiszáll a győzelemért folytatott harcból. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni az új abroncsokkal, A verseny utolsó harmadában majdnem a pontszerző helyekről is lecsúszott. Az volt a szerencséje, hogy a Renault még arra is alkalmatlan volt, hogy a féllábú Strollt valahogy utolérje.
Péreznek viszont meg kellett birkóznia a címvédővel. Nem tartott sokáig a dolog, főleg, hogy addigra engedélyezték a DRS használatát. Lewis a semmiből vette át a vezetést, de még itt is mindenki arra várt, hogy mikor áll majd ki a Merci.
Illetve arra, hogy lesz-e száraz gumis szakasz. A pálya száradt, de a csúszkálás nem akart szűnni, így nem nagyon mert senki slickre váltani. Kár, mert megnéztem volna mondjuk Strollt vert helyzetből, hogy vissza tud-e jönni a meccsbe egy lágy keverékkel.
A mercik viszont interből sem akartak újat feltenni, és miközben a többiek kiálltak, Lewis olyan előnyre tett szert, hogy csak az esőben, vagy a defektjében lehetett bízni. Hirtelen a szürkeségből érinthetetlenné vált a futam során, és fantasztikusan autózott a legyalult közteseken. Kicsit Schumachert juttatta eszembe, amikor 2006-ban megnyerte a Kínai Nagydíjat.
Most először éreztem azt idén, hogy talán nem a Mercedes hozta a legjobb csomagot egy nagydíjhétvégére. Nem feltétlenül Hamilton volt az esélyes. Szinte minden alkalommal volt nála gyorsabb versenyző a pályán, de valahogy most is ő került az élre.
Deviszontazonbanámdebár a jó Checo nem dőlhetett hátra, mert húzták ki a tompora alól a kanapét: Charlie közben ledéeresezte (ezúton is köszönöm a kifejezést az egyik neves fórum lelkes hozzászólójának) Vettelt, majd Verstappent is, és kart karba öltve a négyszeres bajonkkal elindultak a mexikói után.
Leclerc kicsúszása után úgy tűnt, Sergio megússza a becserkészést, de Speedy Gonzales szégyenére ő is elhibázta a hátsó egyenesre vezető sikánt, és már a kigyorsításnál levadászta az ifjonc.
A játéknak nem volt vége, Pérez szélárnyékot fogott a Ferrari mögött, védekező ívre kényszerítette a Leclerct, aki meg is tette azt a szívességet, hogy túl mélyet fékez, így visszavette a második helyet.
És mivel Vettel ekkorra szoros emberfogásban közlekedett csapattársa mögött, azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és visszaelőzte.
A szombat óta lesajnált McLraren is feléledt a futamra, Sainz az ötödik lett, igen közel érve Lelerchez, Norris a nyolcadik helyig tört fel.
A négy Alfa, a Renault, a Haas, a Williams és Bottas jobb, ha sűrgősen elfelejti ezt az eseményt. Még talán a Haas járt a legjobban, hogy egyik autója sem ért célba.
Mozgalmas eseményeken volt tehát túl a mezőny, amiből érdekes dolgok születtek. Példának okáért Pérezé jelenleg az egyéni vb negyedik helye, és nincs szerződése jövőre, vagy a Ferrari szerezte a legtöbb pontot a futamon, de a legfontosabb mégis illett az előzetes elképzelések közé: Hamilton személyében köszönthetjük a világ második hétszeres F1-es világbajnokát.
Nem vagyok a hasonlítgatások híve, főleg a minden idők legjobbja nem létező címet rühellem, mert szerintem értelmetlen. Vannak, akikkel az adott szurkoló szimpatizál, és vannak, akiket utál akikkel nem.
A teljesítmény elismerése ugyanakkor nem lenne szabad, hogy ízlés dolga legyen.
Többször leírtam, hogy Lewis Hamiltonnak nagyon sok privát dolgával nem tudok azonosulni, sőt, a média felé mutatott „show-műsoraival” sem.
Ámde amit akkor mutat, amikor beül az autóba, az illik értékelnie minden, magát szurkolónak valló egyénnek.
Szeretik hangoztatni a szerencsefaktort az ellendrukkerek minden bajnoknál.
Most milyen jól nézett ki egyszerre a dobogón a tizenegy összemákolt világbajnoki cím. Pedig elvileg az esős futamokon a pilóta tudása jobban számít a szokásosnál…
Két hét múlva, immár tét nélkül Bahreinbe látogat a mezőny, ahol egymás után két, remélhetőleg legalább ennyire érdekes futamot fogunk majd végignézni.
Ha tetszett az iromány, és szeretnéd, hogy fennmaradjon a blog, nyomj egy like-ot a Facebookon, oszd meg a bejegyzést, esetleg támogass a Patreonon:
