Ez a cím valószínűleg előkelő helyezést érne el a hülye címek bajnokságán -ha volna ilyen- de ígérem, hogy minden részletére kitérek majd.
Rabindranáth Tagore a róla elnevezett füredi sétánnyal került a hölgy és a férfiak társaságába, és a művésznőnek is csupán olyan kapcsolata van nagyapámmal, hogy a kisöreg szerette Koncz Zsuzsa dalait, fordítva viszont ez nem volt igaz. Rejtő Jenő szerepe még ködösebb, de erről majd később.
E négy ember valószínűleg soha nem találkozott egymással, csupán képzeletemben, ezen a kissé szottyos májusi délutánon, a Balaton északi csücskében, egy rangos találkozón.
2023 május 13, Balatonfüred
Concours d’Elegance
”
Közel 50 igazán különleges autót és 20 motorkerékpárt várunk a füredi Tagore sétányra 2023. május 12-14 között, hogy a Concours d’Elegance keretében az Európában is ritkaságnak számító személy és versenyautókban gyönyörködjön a közönség.
2016-ban a Balatonfüred Concours d‘Elegance rendezvény különleges rangot is kapott!
Az UNESCO elismerte, és patronálásáról biztosította, az idén az 50 éves jubileumát ünneplő FIVA (Fédération Internationale des Véhicules Anciens / Történelmi Járművek Nemzetközi Szövetsége) műszaki kulturális örökségvédelem terén kifejtett fáradhatatlan tevékenységét.
Az 50 éves FIVA pedig kiemelte a balatonfüredi rendezvényt, a több száz hasonló eseménye közül és az UNESCO patronáltja státuszt biztosított számunkra.”
A fenti idézetet a rendezvény hivatalos honlapjáról hoztam https://balatonfuredconcours.eu/
hiszen a BMW Group Magyarország által bemutatott rendezvény valóban megérdemli az elismerést és a figyelmet, ami legalábbis a résztvevő járművek színvonalát illeti.
Az alábbi beszámoló nem fizetett tartalom, nem is térek ki a rendezvény szervezőinek munkájára -nem mintha találtam volna benne bármi kivetnivalót- egyszerűen csak elugrottam megnézni és most igyekszem felidézni a látottakat.
Semmiképpen nem állítanék sorrendet az autók között, a kilátogató közönség a szavazataival amúgy is megtette, a felsorolásban mégis legyen az első az 1934 és 1957 között gyártott Citroen Traction Avant 11BL, mert autótörténelmi szempontból nagyon fontos darabról van szó.
Ez volt ugyanis a világ első teljes egészében fémből készült, önhordó karosszériájú és fronthajtású autója. A kiírás szerint ezzel a típussal hajtottak végre először a maihoz hasonló törésteszteket is, amikben nem semmisült meg az autó.
Elől független kersztlengőkaros, torziós rugós, hátul pedig Panhard-rudas felfüggesztésekkel látták el.
A kiállított modell 1955-ös gyártású, 1911 cm3-es, soros elrendezésű négyhengeres és 56 lóerős volt, ami 110 km/h órás végsebességre volt képes.
Úgy érzem, hogy ideje a művésznő nevének említését tisztáznom. Kiskamasz koromban láttam először élőben egy ugyanilyen színű BMW Z1-et, amiből Koncz Zsuzsa szállt ki. Nem állítom, hogy sajátja volt, bár miért ne lehetett volna, de az élmény végig elkísér. Az autó formája és valószínűtlenül nyíló ajtajai mély nyomokat hagytak bennem. Ennyi tehát Koncz Zsuzsáról – Isten éltesse sokáig!-, kinek a ” Ha én rózsa volnék”-ot hozta az életébe, kinek a Kárpáthyék lányát, nekem főleg a BMW Z1-et.
Északkelet felől érkezve a sétányra, először az ország leghíresebb átépített Datsun Z -jét pillantottam meg, becsületes nevén: a Hangyászt.
Bazsó Gábor versenyautójáról, az építés sokszor heroikus küzdelméről rengeteg anyag van fent a világhálón, amiből világosan kiderül, hogy ez nem egy showcar, hanem ízig- vérig rendesen „megcsinált” versenygép.
Karotta szépen elvégezte tehát a feladatot, és nekünk annyi dolgunk van, hogy odaérve a géphez megpaskoljuk annak domború hátát:
„-Jól van Öregem, jól van!”
Rögtön mellette egy Lancia HF Integrale Rally állt, büszkén mutogatva a versenytechnikai részleteit.
Szintén a Z1-es találkozásom körül láttam Ranga László cigarettaszponzoros HF- jét majdnem ugyanott, Budapest belvárosában, azután pedig versenyen, szóval nekem is -és még talán sokaknak- ez az autó szorosan egybeforr a rali fogalmával.
A hátbaveregetés ezúttal is kijárt.
Aztán az igazi öreg, az Opel GT 1900, ami bár nem lett akkora legenda, de az utcai változata hordja valószínűleg minden idők legaranyosabban előperdülő rejtett lámpáját, a gyalogosvédelemért és légellenállásért folytatott küzdelem egyik legfájóbb áldozatát.
A kiállított példány 2017-ben került átépítésre, Havassy motorral, két darab Weber karburátorral..
És aztán nagyapám. Pontosabban, egy ugyanolyan Skoda 1000 MB, aminek az orrában található csomagtartójába számtalanszor tuszakoltunk bele összehajtott kempingasztalt, székeket és hajtottunk ki vele a Kászon-patakhoz.
Ekkor még nem ismertem más farmotoros, léghűtéses járművet, de a hátam mögött kerepelő motor nekem ugyanolyan lehetett, mint egy frankfurti kiskölyöknek a bogárhátú VW, és hiába a sok márkányi különbség, ott és akkor mindketten Porsche-nek éreztük.
Az emlékek megszépítenek mindent, -igaz?- de ha nincs is ilyen kötődés, vegyük észre azokat a részleteket, amiknek helyét is beszántotta mára és sóval hintette a ránkrakódó műanyagipar.
Technikai részletekbe nem mennék bele és az emlékekből is elég mára, inkább csak álljunk meg a Skoda logó kipattanásával elérhető üzemanyag betöltő nyílás, a külső fémzsanérok, a műtárgy részletességű oldalindex, vagy az art déco-t idéző ablaklehuzó, valamint a C oszlopra álmodott, amúgy értelmetlen helyzetjelző lámpácska mellett, és sóhajtsunk egy nagyot.. Valószínűleg végleg elmúlt a csak önmagukért szép részletek kora.
Bár még messze a végszó, ezt a szomorúsággal, vágyakozással, nosztalgiával és gyermeki örömmel kevert sóhajtós rajongást kapjuk vissza ettől a rendezvénytől és kiállítóitól.
Kicsit méltatlanul könnyű volt fényképezni a Mercedes 300 SEL 6.3 -at, kevésbé kellett vigyáznom arra, hogy ne legyen felismerhető arc a fényképen, hiszen ottlétemkor nem tolongták körbe az érdeklődők.
„Merci, na és.. állólámpás, ja, szép, nagy kaland..” gondolhatták, pedig igazán nagy kaland volt, sőt!
Ez kérem, egy igazi nagyágyú. Ebből készűlt a híres Rote Shau, az AMG híres vörös disznaja.
Szóval, disznó nagy kaland ez a gép!
Az 1952-es Autounion 1000 S Coupé De Luxe- ról már nehezebb lett volna egész alakos képet csinálnom, ezért azt hamar feladtam.
A kilátogatók többsége biztosan ismeri a márka történetét, miszerint az 1932-es világválság nehézségei miatt egyesült négy vállalat: az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer és Auto Union AG néven folytatódott a gyártás, emblémájuknak választva a négy karikát, ami persze a négy céget jelképezi. 1969-ben beolvadt az NSU márka, majd 1985-ben Audira egyszerűsítették a nevet. A Volkswagennel egyébként 1965 óta állnak rokoni kapcsolatban.
Ferdinand Porsche-vel való kapcsolat az Auto Union megalakulásánál is korábbi és együtt számos sikeres „szörnyeteget” alkottak versenypályákra (Type A / B /C / D), de a Type 22 és Type 52 ötlete is nagyon érdekes, ami főleg a II. világháború miatt került a fiókok mélyére.
Nem annyira érdekes, de kétségtelenül szép a mögötte álló Udo Brinkmann -féle Golf 1 kabrió, és aki nem tudja, hogy most ki a francról írok, az soha nem lehetett szerelmes Christa nővérbe. Az autó több figyelmet érdemelne, de nagyon erős mezőnybe érkezett, így tolongás helyett most csak elismerő pillantásokkal kellett beérje.
Egy V8-as fehér Bentley T1 1971-ből egészben is kellően érdekes és impozáns, de ezúttal inkább csak a részleteiről hoztam képeket.
Azután Jaguar-ok, mindjárt három és a gazdáikat nem sérteném meg azzal, hogy nem hoztak lázba, hiszen azok is kétségtelenül méltó példányai voltak a rendezvénynek, de pechjükre ott állt mellettük egy „Piskóta” vagy „Kutyacsont” Escort, és hát nekem, mint ralibolondnak, attól sokkal inkább porcosodik.. izé.. megremeg a térdem.
Ford Escort Mk1, abból is a ritkább Mexico változat volt jelen, amit 1970-ben gyártottak és 2021-re fejezték be a restaurálását.
Ezekből az első generációs Escortokból készült raliváltozat a legsikeresebb versenyautók közé sorolta a típust. Egyik legnagyobb sikerük az 1970-es London- Mexico futam első helyezése volt, de harmadik, ötödik, hatodik és nyolcadikként is ilyen gépek futottak be. A győztes páros egyébként Hannu Mikkola és Gunnar Palm (nav.) voltak.
A passzázs túloldala a versenypályáról a gondosan nyírt sövény mentén a szivarszobába vezetett.
Talán ezúttal kevésbé kínos a modorosság, mert egy Rolls Royce Silver Cloud ll. következik a felsorolásban, a maga szürke-bordó fényezésével. Jutott eszembe, hogy mindenféle királyi hasonlatokat gyártsak, de egyszerre tűnt erőtlennek és feleslegesnek bármilyen cirkalmazása a kiállított autó leírásának.
Íme a Király! ..vagy Királynő! ..Őfelsége, Rolls!
A két alapító Frederick Henry Royce szerzámkészítő és szerelő munkás, valamint Charles Steward Rolls milliomos arisztokrata 1904-es manchesteri találkozásából és közös elképzelésükből, miszerint: egy az addigiaknál sokkal megbízhatóbb és jobb minőségű autókat kell készíteni, 1907-re már el is készült az első Silver Ghost modell, ami egy csapásra kivívta a közönség elismerését.
Mára nagyjából közismert az a romantikus történet, ahonnan a jellegzetes embléma, a nőalakot formázó szobrocska ered. Lord Montagu, az angol autózás egyik úttörője és az akkori The Car magazin főszerkesztője bízta meg Charles Sykes szobrászt, hogy formázza meg a szerelme, bizonyos Eleanor Velasco Thornton alakját, aki a szobor elkészültekor a Spirit of Speed, majd a máig használatos Spirit of Ecstasy nevet adta. Az alakot lobogó ruhában ábrázolta, amint mutatóujját a szája elé teszi, jelképezve a szerelmi kapcsolat titkosságát.
Az eredeti szobrot éppen a közelmúltban változtatták meg, modernizálták, vagy rontották el, ezt ki-ki eldöntheti magában, ami pedig engem illet, szerintem vannak dolgok, amit nem érdemes átgombolni, mert ahogy Tevje mondta: „Hagyomány, hagyomány!”
A Rolls után visszaugrunk az időben, kicsivel a nagy gazdasági világválság elé, és alig néhány évvel a Daimler és Benz cégegyesítés utánra, ahonnan Ferdinand Porsche utolsó Daimlernél befejezett munkáját járjuk alaposan körbe, a Mercedes Benz Nürburg-ot 1931-ből.
Közel 5000 cm3, 100 lóerő és nagyjából 110 km/h végsebesség, de ami sokkal érdekesebb, hogy az első olyan Daimler modell volt, amit 13 nap alatt 20 ezer kilométeres tartós tesztnek vetettek alá, amit aztán fényesen teljesített, ezzel érdemelve ki a nevet.
Fa küllők, csiszolt üveg, vas és némi vászon.
A királynő és a strapahős után megtalált a Déjá Vu egy Bugatti Typ 46 formájában. Valamiért úgy éreztem, hogy Rejtő Jenő erről a típusról formázhatta a 14 karátos autóját, de erre való utalást nem találtam, pedig valahonnan nagyon..
Ekkor jött mostanában sokak által alkalmazott ötlet, hogy megkérdezem a mesterséges intelligenciát, hogy miért gondolhatom így. Nem támasztotta meg a gyanúmat, sőt, bizonygatta, hogy valójában nem konkrét típusról van szó, és nem tudjuk, hogy milyen autó képe volt az író fejében, de időben nagyjából egybeesik, így akár ez is lehetett. Azt is állította, hogy egy 1955-ös Hitchcock filmben is feltűnik Grace Kelly-t és Cary Grant-tel, de ki kellett javítanom, valójában az egy Sunbeam Alpine volt. Az igazság az, hogy folyamatosan téved, de mindannyiszor udvariasan elnézést kér, így továbbra is mi fogjuk írni a bejegyzéseinket.
Kértem, hogy legalább meséljen valami vicces történetet a konkrét autóval kapcsolatban, amire ezt írta:
„A legtöbb ember, aki vezette a Type 46-ot, azt mondta, hogy olyan élmény, mintha egy villámot vezetnél, csak sokkal hangosabb és sokkal drágább.”
Humora legalább van.
Ezúttal kérem a becses olvasó segítségét, hogy kommentben erősítsék, vagy cáfolják a Rejtői sejtésemet.
Ami egészen biztos, hogy a Bugatti Typ 46 Cabriolet-et 1929 és 1933 között gyártották, megközelítőleg 467 példányban, ami a Bugatti mércéjével igen soknak számított. Kellően erős, kényelmes és népszerű volt ahhoz, hogy a kiérdemelje a „La Petit Royale” nevet. Petit, hiszen ekkortájt volt egy méretesebb és kicsit talán híresebb Royal nevezetű típus is a Bugatti palettáján.
A Füredre érkező példány 1930-ban készölt, 5359 cm3 volt a hengerűrtartalma és a maga 140 lóerejével 140 km/órás sebességre volt képes, ami akkor elképesztően gyorsnak számított. 31-tól kompresszorral is kínálták, ami 160 lóerőre volt képes.
Mint a villám, csak drágább, igaz? 
A következő megállóm a Magyar Veteránjárművek Szövetségének sátra volt, pontosabban az alatt posztoló Talbot Le Mans 1933-ból. A kiírás szerint frissen restaurált állapotban érkezett 7 éves felújítás után, immáron csillogó műtárgyként.
A műtárgyasítás és a csillogás tökéletesre sikerült, volt is nézője számtalan és biztosan csak bennem ötlött fel, hogy talán sikerült egy kicsit túlgurítani, hiszen 1930-ban még új korában sem nézhetett ki így, pláne, hogy egy versenygépről van szó. Ez a rendezvény viszont nem a 24 órás, hanem az elegancia versenye volt és ilyen értelemben biztos dobogóesélyesként pompázott.
Ami az én sorrendemet illeti, valahol az elsők közé biztosan az 1969-ben gyártott Citroen DS20 Pallas-t tenném.
Nem is nagyon kell rajta csodálkozni, hiszen az eredeti formáját Flaminio Bertoni szobrászművész alkotta, aki egyébként a felsorolásom eleji Traction Avant és a Kacsa külsejét is megálmodta, és míg az utóbbinál a végletekig történő leegyszerűsítés, a DS esetében sokkal inkább az elegancia, a kecsesség és az áramvonalasság lehettek a fő szempontok. A típust az 1955-ös párizsi Autókiállításon mutatták be, hatalmas szenzációval övezve, ami során még aznap 12.000 megrendelést söpörtek be.
1967-től a kormány elfordításával együtt fordultak az első lámpák, de ennél a típusnál használtak először első tárcsaféket is. Szervokormány, hidropneumatikus felfüggesztés, félautomata váltó és ezek csak a legfontosabb műszaki újítások, amik a típusba kerültek.
Imádtam fotózni és tudom, hogy két kép is van az elejéről, de legszívesebben egy egész rovatot szentelnék a típusnak.
Az 55-ös páriszi autóshow-n egyébként olyan autók mutatkoztak be, mint a Ford Thunderbird, az világon elsőként üvegszálas műanyagból készült karosszériás Panhard Dyna Z és a veterános köröknek talán legfontosabb Mercedes-Benz 300 SL is.
Még csak a kiállítás közepén jártam, de már így is elegendő anyag jött össze a fejemben, de ez bejegyzés úgy fog elnyúlni, mint a rétes ha mindent itt akarok leírni, pedig még ezután következtek a BMW-k, köztük a 2002-es aminek műszaki alapjaira építették 1972 –ben a E25 Turbo koncept-et, aminek az a furcsa bordó és narancs fényezése volt, és amiből végül az M1 lett.. Ez is egy óriási 50 éves sztori (ami másik hatot húz magával) de majd inkább önálló bejegyzésben teszem, mert valószínűleg így is eltűnt már az olvasók fele.
Inkább meséljenek helyettem a képek:
NSX, MG-k, Porschék, és ha azt a sárga Targát valahogyan hazavihetővé tették volna azért úgy harcoltam volna, mint Vágási Feri az utolsó túlóráért.
Az első Targa egyébként a Porsche 1965-ös válasza volt a 1960-as években, az USA-ban elharapodzó kritikákra amely erősen megkérdőjelezték a nyitott tetejű autók biztonságát. Ők azt mondták, hogy elsőként készítettek ilyen karosszéria változatot, valójában viszont a Triumph, a Saab és a Toyota is megelőzte ezzel a megoldással, igaz, hogy a Porschének sikerült a legkívánatosabban.
Szerintem nincs aki ne tudná, hogy ez az MG nem azonos a mai elektromos MG-vel.
Ez a brit Morris Garage, ami egy oxfordi Morris autókereskedésként indult, majd átalakított autókat árult.
Ezt követően még találkoztam egy kedves Lancia Aurelia B20 Gran Turismo-val, a bejárat körül egy elképesztően szép ponton Mercedes fogadott, jelen volt egy Volkswagen Typ 4, láttam BMW M5-öt,, Alpina-t, 123-as Mercit, és látványosra sikerült a BMW standja is.
Viszonylag nagy számban voltak jelen a tengerentúli járművek is, ami legalább ugyanilyen érdekes és hosszú téma, mint az öreg kontinens veteránjai, ezért azokról egy másik fejezetben számolok majd be, különösen azért, mert a 2023-as közönséggyőztes is onnan került ki.
Külön fejezetben fogok foglalkozni a motorkerékpárokkal is, és írok majd egy egészen vidám csapatról, a Cyclekart Hungary Motorsport Clubról, velük is a rendezvényen találkoztam.
Mindezekről egy kis rövid előzetessel búcsúzom mára, megköszönöm a figyelmet és ha érdekel, hogy a közönség szerint melyik autó volt a legszebb a 2023-as Concours d’Elegance eseményen, akkor tartsatok velem legközelebb is.
A fotók végig sajátok voltak, a Racseblog facebook oldalán majd valószínűleg lesz belőlük galéria, kérem tehát látogatni, ha tetszik a tartalom, akkor osztani, mert ha azt látjuk, hogy sokaknak tetszik amit csinálunk, akkor ezután is örömmel és szívesen.
A szervezőknek pedig minden jót kívánok, remélem, hogy ugyanilyen minőségben tud folytatódni a sorozat!
Köszönettel:
Atakam
