Ha a becses olvasók között volna taszítómérnök, aki az anyagok egymás között fellépő taszítóhatását méri, őt kérem, hogy avasson be a tudományába, én pedig cserébe kisorsolok neki egy Citroen C4-et, esetleg egy Skoda Oktavia-t, ha jobban szeretné akkor Alfát, a főnyeremény pedig egy Chrysler PT Cruiser lesz. A nyeremény átvehető néhány pályamenti parkolóban.
A megoldásként beküldött ismereteket pedig arra fogom használni, hogy rendesen megírjam ezt a cikket, amiben azt a jelenséget kutatom, hogy miként árvulnak el a még valamekkora értéket képviselő gépkocsik, és miként esnek szét viszonylag rövid idő alatt darabjaira, taszítódnak egymástól sok -sok kilométer távolságra karosszéria a lámpáktól, kerekektől, stb..
Arról van szó tehát, hogy időnként furcsa körülmények között sorsukra maradnak autók, ezúttal leginkább az autópályák mentéről van szó, amik aztán hamarosan elveszítik a felnijeiket, értékesebb darabjaikat, sok esetben pedig addig fogynak, hogy csak a csupasz váz marad belőlük. A hirtelen fogyás ezúttal nem biológiai, hanem fizikai eredetű, hiszen szorgos kezek fosztogatják az ilyen magányos autókat.
..És persze, dehogy sorsolom ki ezeket, hiszen ezek egytől-egyig más emberek tulajdonai, a megtévesztő cím ezúttal kizárólag a kattintáshajhászás miatt alkalmaztam (jajjbocsánat), de lehetett volna ez is: „Sosem fogod elhinni, hogy mi történik a pályán!”
..És persze, simán ki is sorsolhatnám, a tulajdonosokat valószínűleg nem érdekelné és a hatóság sem indítana feltétlenül hajtóvadászatot a hiányuk miatt.
De ki?
Mi van a tulajokkal?
Miért nem érdekelné őket?
Miért nem viszi akkor el a hatóság?
Meddig nézzük a pusztulásukat és /vagy a visszamaradt roncsokat?
Ezek a kérdések engem is érdekeltek, ezért kezdtem bele a témába, és máris hozom a válaszokat, amik ugyan érdekesek, de kevésbé misztikusak, mint amilyennek első ránézésre tűnnek.
Íme a válaszok:
De ki vinné el és ki bontogatja őket?
Lényegében bárki, bár ezek mindegyike általában más-más tulajdonban van, a tulajdonosok valószínűleg lemondtak róluk, ám a magántulajdon védelme -még a hatóság számára is- kiemelten fontos nálunk, így ezek illetéktelen elszállítása még akkor is lopásnak minősülhetne, ha a tulajdonos történetesen nem jelentené be a jármű eltűnését. Ez utóbbit feltételezem, és természetesen senkit nem bátorítok törvénysértésre, csupán arról van szó, hogy faramuci helyzet állítódik itten felfelé.
Néhányunkat a becsület dolga is békén hagyásra ösztökél, de a látható folyamat szerint, többen is fel tudják magukat menteni a tisztesség terhe alól.
Mi van a tulajdonosokkal?
Valószínűleg jól vannak. Első feltételezéseimben az is felmerült, hogy esetleg rendőrségi akciót követően nem volt már szükségük saját járműre, de ilyen esetekben, a járművekben személyes holmik is maradnának, a fényképezett autókban viszont nem nagyon voltak ilyesmik.
Van olyan, aminek olvasható az alvázszáma, így megpróbáltam felkutatni a tulajdonosokat, de csak addig jutottam, hogy külföldi tulajdonban lévő autók, amit a sportmárka csíkokról valamiért feltételeztem is, és bár elismerem, hogy erősen előítéletes és helytelen az ilyen gondolkodás, de viszonylag gyakran járok a keleti végeken túlra és ismerős volt az irányzat.
Megkerestem a román PT Cruiser klubot, aki elmondták, hogy nem klubtag a kocsi, de érdeklődtek az autó hollétéről.. Nem árultam el.
Megkerestem a magyar klubot is, ahol a klubvezető srác óriási segítségemre volt, mert részletesen ismerte a jelenséget, ugyan a konkrét autót nem.
Kérdéseimmel zaklattam az autópálya fenntartóját és az érintett önkormányzatot, de nem válaszoltak. Már tudom, hogy ez a téma forró gesztenye és nincsenek igazán jó válaszok.
Miért nem érdekelné a tulajdonosokat, ha eltűnnének ezek a járművek, miért mondtak le róluk?
Az egész bejegyzés lényegiben ide fut ki, és a válasz egyszerűbb, mint hinnénk:
Műszaki hiba.
A nyugati országokban dolgozó vendégmunkások mélyen a keleti piaci ár alatt hozzájutnak ezekhez a nyugatabbra már értéktelen verdákhoz, sok esetben jelentősen elhasznált állapotban, amik leadása többe kerülne az eredeti tulajdonosának, mint néhány tíz, esetleg száz Euróért megszabadulni tőlük.
Az újdonsült tulajdonosok egy autóval mennek ki mosogatni, de sokuk igyekszik szert tenni egy–egy ilyen verdára, amik aztán gyakran nem bírják ki a hazautat sem. Ekkor sincs nagy baj, hiszen több autóval indulnak hazafelé, maximum azt a kis pénzt bukják amibe került, de az elszállításuk már jóval nagyobb költség lenne és a javíttatásuk sem kerülhet szóba ilyen parkolókban. Rendszám le, másikba be, irány Darány, legközelebb majd sikerülni fog!
..Vagy nem. De akkor majd rendszám le, másikba be..
Mit tehet a hatóság?
Nem sokat. Írtam fentebb a magántulajdon fontosságáról, így a hatósági elszállítás lehetősége is erősen kötött. Megkeresni a tulajdonost, felszólítani, várni, felszólítani.. és mire határozat születik már csak a maradék elszállítása a tét. Ha van az olvasóink között olyan, aki belülről ismeri az ilyen hatósági eljárásokat, szívesen veszem ha kijavít, vagy kiegészít. Hivatalos úton nem sikerült ezekre az eljárásokra választ kapnom, így hatóság részét is feltételes módban vagyok kénytelen írni.
Meghagyom tehát annak lehetőségét, hogy valaki egy egészen más megoldásra jusson, ahogyan azon kérdések megválaszolását is; hogy mi lesz a törvényes megoldás, meddig szobroznak a torzók és mikor ültetünk bele virágokat?
(A fényképek és a borító saját forrásból)
