A nyári szünetnek nemsokára vége, nyakunkon a Holland Nagydíj, úgyhogy a pihenőidő utolsó napjaiban visszatekintettünk az idény mögöttünk álló részére és leszűrtünk, megállapítottunk, megfogalmaztunk három tanulságot.
1. A 2023-as az évszázad egyik legjobb szezonja lenne, ha…
A „mi lenne ha” kérdéseknek a sportban, meg hát legyünk őszinték, az élet más területein sincs túl sok értelme, de eljátszadozni az ilyen gondolatokkal mindig izgalmas. Szóval mi lenne, ha Max Verstappen nem lógna el ennyire a mezőnytől?
A szezon elején Verstappen, Perez és Alonso többnyire kibérelte magának a dobógót, de aztán hirtelen nem lett minden olyan egyértelmű. (Csak a győztes kiléte.) Perez rapszodikus teljesítményt hoz, az Aston Martin tempója már nem elég a dobogóra, miközben Hamilton végig konzisztens eredményeket hoz, a McLaren pedig az „utolsó pár előre fuss” módszerével előlépett a legjobbak közé. Sőt, még Leclerc és Russell is elcsípett dobogós helyeket idén.
Száz szónak is egy a vége, Verstappen mögött remek csaták zajlanak, de milyen jó is lenne, ha az első hely kérdése is ilyen nyitott lenne futamról-futamra. A holland megingathatatlan dominanciája azért mindenképp visszavesz a 2023-as idény élvezeti értékéből. Viszont ami mögötte zajlik, az kimondottan rendben van.
De hogy elejét vegyük a félreértéseknek, a Red Bull vezérpilótájának teljesítménye természetesen egészen lenyűgöző, még azok számára is, akik nem feltétlenül tartoznak a rajongói közé. Önmagában az is hihetetlen, hogy jó eséllyel az év összes hátralévő futamát behúzhatja a kétszeres világbajnok, és akkor a beállított és/vagy megdöntött rekordokról még nem is beszéltünk.
2. A McLaren csinált egy „hosszúlépést”
A Kanadai Nagydíj végeztével Lando Norris három pontszerzés mellett négyszer végzett a 17. helyen, egyszer pedig a 13. pozícióban futott be. Csapattársa, Oscar Piastri összesen öt pontot gyűjtött. Az év nagyjából első felében meglepetésre a mezőny hátsó régióiban mozogtak a papaya színű autók. Ami ezután következett, az viszont mesébe illő.
Spielbergben még csak Norris kapta meg az új fejlesztési csomagot, de az eredmény rögtön meg is érkezett egy negyedik hely formájában. Nem rossz, gondoltuk, de hát Ausztriában általában jól szokott szerepelni a McLaren brit üdvöskéje. Silverstone-ra viszont már Piastri is a „felpimpelt” autóval mehetett, és most már együtt robbantottak: második és harmadik hely az időmérőn, második és negyedik pozíció a versenyen. Aztán a Hungaroringen Norris ismét második lett, Piastri pedig ötödik.
Az ausztrál remek teljesítménye különösen élményszámba megy, hiszen újoncként folyamatosan ott lohol tapasztalt csapattársa nyomában, aki a mezőny egyik legtehetségesebb pilótájának számít. Sőt, a belgiumi sprintfutamon ő zárt a dobogón, míg Norris hatodik lett.
A wokingi istálló valami olyat vitt véghez ebben az esztendőben, amely elképesztően ritka a Formula-1-ben. A szezon közben, nagyon rövid idő alatt sikerült olyan hatalmasat előrelépniük, amely szinte példátlan az utóbbi időkben. A mögöttünk álló két évben egyébként némileg hasonlóan, kissé beragadva kezdték a szezont, de ilyen éles váltásról azért nem volt szó. Viszont ekkora előrelépésről sem. Hatalmas dícséret jár nekik, az átugrott riválisoknak pedig marad a fejvakargatás. Kiváltképp a következőkben említett istállónak.
3. Az Alpine a saját maga paródiája
Az francia csapat a tavalyi konstruktőri negyedik hely után, Esteban Ocon oldalán immáron Pierre Gaslyval és új reményekkel vágott neki az új szezonnak. A pilótapáros tapasztalt és kiegyensúlyozott, de az eredmények nem igazán jönnek. Csak elszórva.
Az Alpine-nál bizony áll a bál, és abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe kerülnek, vagy kergetik saját magukat. Az Ausztrál Nagydíj nagy port kavaró, utolsó újrarajtját követően összeakadt a két versenyző, és Gasly figyelmetlenségéből a két – akkor még pink festésű – autó pár méterre egymás mögött kötött ki a falban. A dupla kiesés pedig a Magyar Nagydíjon is utolérte őket, ekkor egy balszerencsés rajtbalesetben sérült meg mindkettejük autója, és a verseny véget ért számukra.
Furcsa pillanatokból Oconnak egyénileg is kijutott idén, ezek közül a legnagyobbat szóló mindenképpen az volt, amikor Ausztriában F1-es rekordot beállítva, 30 másodpercnyi büntetést szedett össze különböző szabályszegésekből a versenyen. Hetekkel korábban pedig az azeri nagydíj utolsó előtti körében hajtott be a boxutcába, amelynek elején akkor már – a futam leintését várva – fotósok, riporterek és más személyek ácsorogtak. Szerencsére nem lett belőle baj.
De nem csak a pályán, hanem azon kívül is akadtak érdekes esetek a francia istállónál. Történt ugyanis, hogy az Alpine vezérkar a Belga Nagydíj versenyhétvégéjének legelején kirúgta Otmar Szafnauer csapatfőnököt. Július elején a vezérigazgatói posztot addig betöltő Laurent Rossi távozott, elküldték még Alan Permane sportigazgatót, Pat Fry technikai igazgató pedig a Williamshez költözött. A pozíciókat azóta feltöltötték, de ekkora váltások a szezon kellős közepén sosem bíztatóak. Ennek ellenére Gasly Belgiumban egy sprintfutamos harmadik hellyel örvendeztette meg az istálló „megmaradt” tagjait.
Az Alpine-t tavalyhoz képest átugrotta az Aston Martin, majd év közben tükörsimán a McLaren is. (Alonso és Piastri éppen dörzsöli a tenyerét…) A Red Bull, Mercedes, Ferrari hármas pedig egyértelműen előttük maradt.
Jelenleg a konstruktőri tabella hatodik helyén állnak, kényelmes előnnyel a Williams előtt, de igencsak tisztes távolságban a felfelé törő McLaren mögött. Mondhatni a senki földjén. A francia istálló körül nem ritkák a vérmes remények, amelyeket időről-időre megfogalmaznak, de úgy tűnik, a célok nem hogy közelednének, de egyre csak távolodnak. A 2023-as év legalábbis már biztosan elveszett…
