A tudat ledermed,
tűk rohannak az idegpályán.
Időzített bomba,
a felsrófolt, ketyegő, lázas agy.
Dúl bent a háború,
bosszú forr a külvilág ellen.
Mentsvárat épít sérült lélek:
falakat, bástyát rak.
Az ördög szekerét tolni
rumlis, strapás – alantas.
Út végét, véged várod alul.
Fent, rajta ülni jobb!
Jó társsal harcolni könnyebb,
ezen a szlalompályán.
Romboltok együtt légvárakat,
gátakat vágtok át.
Nem etet már,
rémes-krémes ödögi vágyszer:
métellyel töltött tortaszelet.
Rémálmok múlnak el.
Nincs többé távolság,
a bátorság szele messze visz.
Szűnik félelem,
tűnik versus – s vele összes kín.
A világ tiétek, száguldhattok!
Görbül, olvad a hét-határ,
flsztert gyűr négy kerék:
holnapba suhan át.
