A túraautózás egykoron virágzó királykategóriája az utóbbi években lassan, de biztosan zuhant a mélységbe, és időnként szinte már a saját maga paródiájává vált. Az idei, 2022-es szezon szinte már hattyúdal-érzetű volt. Végül pedig valóban az is lett.
A 2000-es évek derekán volt egy kis, vagyis igazából nem is olyan kicsi ékszerdoboz a világ motorsportjának térképén. A „doboz” az Eurosport színeiben pompázott és kék WTCC felirat volt rajta. A belseje olyan ínyencségeket rejtett, mint igazi, hamisítatlan „test-test elleni” túraautózás, izgalmas helyszínek, az F1-ből nem ismert pályák (pl. Oschersleben, vagy Okayama) és hát az elmaradhatatlan makaói szezonzárók.
Menő gyári csapatok, mint a brit, német, spanyol, vagy brazil zászlóval díszített BMW-k, a kontrasztos sárga-kék Seatok, vagy a tengerkék Chevrolet-k. Valamint olyan klasszis pilóták, mint Andy Priaulx, Yvan Muller, Gabriele Tarquini, Rob Huff, Alain Menu, James Thompson és még hosszasan sorolhatnánk. De bizony kellett is sorolni a versenyzőarmadát, ugyanis igen népes mezőny állt össze évről évre, futamról futamra. 2008-ban például több mint 40-en próbálták ki magukat az idény során.
Aztán teltek az esztendők, gyári csapatok jöttek és mentek, de inkább fogytak. Chevy és Citroën dinasztiák uralkodtak, az autók kiszélesedtek, majd újra lesoványodtak. Természetesen nem maradhat ki a mi Michelisz Norbink csodás pályája sem, aki sokéves feltörekvés (és raklapnyi balszerencse) után az idegtépő 2019-es sepangi szezonzárón végül felülhetett a trónra, a mi legeslegnagyobb örömünkre. A másik magyar büszkeség pedig a Zengő Motorsport, akik töretlenül tagjai a mezőnynek, magyar szívvel és lélekkel.
Voltak és vannak is állandó elemek, mint például az örök showman Tom Coronel, a rekorder Yvan Muller, vagy a Hungaroring jelenléte a versenynaptárban. Ide sorolandóak továbbá a Lantos András féle fenomenális közvetítések az Eurosporton, amelyeket akár késő esténként is néztünk, többek között Sonomából, vagy Termasból, az amerikai kontinensről. De a világbajnokságból lassan világkupa lett és elérkeztünk a törésponthoz.
Igen, amikor megjelent az az aránytalan és fura WTCR logó, valami megtört. Volt ugyan egy remek szezonunk rögtön az „éra” elején, ahol Esteban Guerrieri és az említett Michelisz harcolt a végsőkig a már nem vb-, hanem világkupa címért 2019-ben, de aztán tényleg kezdtek rosszra fordulni a dolgok.
A problémák sorát a BoP súlyrendszerrel kell kezdeni. Akárcsak a VAR esetében a labdarúgásban, itt is el lehet mondani, hogy az elképzelés önmagában jó és hasznára válhat a sportnak. Hovatovább, a túraautózás szerves része. De a nem megfelelően lerakott és/vagy alkalmazott szabályokkal az egész talán többet árt, mintsem használ. A domináns csapatok valóban jó, ha nem nyernek meg mindent, de az sem az igazi, amikor egy dobogós helyezést elért márka autói a következő hétvégén a top 10-be sem tudnak bekerülni. Jó néhány példa volt ilyesmire a mögöttünk álló pár évben.
Sajnos a pandémia is rátett egy lapáttal a lejtmenetre, és remek helyszínek maradtak el az utóbbi három szezonban, főleg Ázsiában. Ez pedig sajnos igencsak szétszabdalta a mögöttünk álló idényeket, ahogyan az ideit is, amelyből még hátra van két versenyhétvége novemberben. Az legutóbbi augusztus 7-én volt… De az átlagot tekintve, a megmaradt helyszínek sem a legtöbb akciót ígérő pályák. Pau, Vila Real, vagy a Nordschleife esetén szintén inkább csak vonatozást láthattunk.
Az utolsó szög a koporsóba aztán idén július végén, az olaszországi Vallelungában került be, amikor is kiderült, hogy a Goodyear által szállított gumik nem megfelelően biztonságosak, melyre válaszul a Lynk & Co. minden versenyzőjével bojkottálta a versenyt, majd soraiban a címvédő Yann Ehrlacher-vel ki is szállt a szezonból. A két vallelungai futamon aztán nem egy defektet láthattunk. Ja és tizenegyen rajtoltak el összesen…
Végül, de nem utolsó sorban, az amúgy is hanyatló sorozatot az Eurosport is egyre kevesebbet tűzte műsorra kis hazánkban, az idei szezonban szinte már csak a fizetős Eurosport Player maradt opciónak a rajongók számára. Esetleg néha az ismétlések. Így a közvetítések terén is romlottak a lehetőségek a szurkolók számára.
„Láttam már a sorozat haldoklását” – nyilatkozta Tom Coronel. Valóban, minden jel erre utalt, de talán egy kis meglepetést mégiscsak okozott a motorsport rajongók körében a szervezők október 14-i bejelentése, miszerint ennyi volt, és nincs tovább. Érthető ugyanakkor, hogy úgy látták, ezt így nincs értelme folytatni. A jövő pedig még természetesen ködös, de a TCR újraformázása lehet a megoldás. A sok negatívum mellett azért mindenképpen meg kell említeni, hogy a megfogyatkozott mezőny minőségére egyébként semmiféle panasz nem lehet. Valószínűleg sokan örömmel követnénk tovább a jelenlegi versenyzőgárda tagjait valamilyen más, jobb, érdekesebb, profibb formátumban.
„Kár érte, kiváló ügynök volt” – hangzik el a filmbéli klasszikus. Úgyhogy ennek jegyében emlékezzünk inkább a szépre és a jóra, vagyis inkább arra, amit még WTCC-nek neveztek. Mert az még tényleg kiváló volt. A folytatás már sajnos kevésbé.
