A következő vendégposzt egyik olvasónktól, Atakamtól érkezett, aki szeretné az írók táborát is erősíteni közösségünkben. Egy saját sztorival készült – szeretnénk, ha a munkáját minél többen véleményeznétek, hogy ezzel is segítsetek nekünk a döntésben.
Innentől az ő gondolatai következnek.
Azzal kezdődik a történetünk, hogy egy vállalkozás átalakulása miatt, lett egy felesleges autónk.
Egy futárautónak használt B Corsa, ami annyira elhasználódott, hogy bár üzembiztos volt, már csak nekünk maradt valamennyire értékes, és mivel lehetne méltóbban nyugdíjazni egy ilyen harcostársat, mint egy 24 órás versennyel.
Pardon!
Meglehetősen illetlenség előjáték és bemutatkozás nélküli bármilyen érintkezést erőltetni, és most majdnem megtettem.
Atakam vagyok, nappal többirányú elfoglaltsággal, de napnyugtakor klaviatúrát nyomkodva hobbifirkásszá alakulok. Ha szívesen fogadjátok, akkor néhány bejegyzés erejéig maradnék, és ezt a szíveslátást hüvelykújakkal és kommentekkel tudjátok majd erősíteni.
Volt tehát egy háromajtós fehér Corsánk, a mindent kibíró 1,7 Isuzu dízellel az orrában, amiról az évek lekoptatták a felesleges hozzávalókat, például a klímát, a szervót és néhány lóerőt.
Néhány telefon után körvonalazódott a csapat is. Öt és tíz fő között terveztünk létszámban, és egyetlen fontos feltétel az volt, hogy az illető kellően flúgos legyen egy ilyen kalandhoz.
A sokak által csak nyírádi 24 órás versenynek emlegetett amatőr rallycross futamot céloztuk meg, és annak is a kockás zászlaját, de hogy pontosan melyik versenyt, az még nem volt végleges..
.. és később az is kiderült, hogy az autó sem.
Sajnos, a búcsúbuli az érintett viszonylagos alkalmatlansága miatt más főszereplővel lett megtartva.
Bár időnként neveznek Corsával -ha jól emlékszem nagyjából kettő, esetleg három fordult meg a versenysorozaton, és Skodából sem sokkal több-, mi mégis megbízhatóbbnak gondoltuk az utóbbit egy ilyen küzdelemre.
Ha történetesen B Corsád volt és úgy ismerted meg, mint ami a világból kimegy, akkor nem emlékszel rosszul, de a világ valójában sokkal békésebb hely, mint az az aréna, aminek állapota körönként képes romlani, öt-hat, a szerencsésebbeknek nyolcszáz olyan körön át, amiben több tucat hasonlóan begőzölt amatőr próbálja ezt megakadályozni.
Meglehet, a cél nem az, hogy a másikat akadályozzuk, és a gőz is sokkal jobb, ha kint marad a boxban, azért maradjunk annyiban, hogy bár könnyed hétvégi programnak tűnhet, valójában viszont (átlagemberhez mérten) komoly sportteljesítménye van az áthatolhatatlan porral, kenődő sárral, éjszakával és fáradó technikával verekedni.
Az autó tekintetében a szabályok viszonylag egyszerűek. Bár nem idézek a szabálykönyvből, de nagyjából az a fontos, hogy bukókerettel ellátott, kizárólag egy tengelyen hajtott, majdnem bármilyen autóval nevezhetnek a csapatok.
Nem gondolom, hogy terepjáróval lehetne, csuklós busszal pedig nem érdemes, de láthattunk már kispolszkit, Citroën kacsát, Trabantot szörfdeszkával, és mindig akad néhány polizei felíratú és villogóval ellátott Golf, vagy Bmw, vagy kamu taxi, bár ezt inkább máshonnan ismerjük.. mesélték.. mindegy.
A főszervezők „sógorok” és talán nem haragszanak meg ha így nevezem őket, hiszen bár már a sokadik alkalommal rendezik, máig sikerült a családias és baráti hangulatot megőrizni. Persze, tudom, mindig lesz valaki, aki éppen kiszeret belőle, de még jóval többen vannak, akik éppen bele, hiszen igen hamar betelnek a nevezések. Évente több futamot rendeznek itthon, Ausztriában, valamint Németországban, 24 és 12 órás verzióban.
Ez a bejegyzés, különösen az utóbbi sorok nem fizetett hirdetés. Több összefüggő perce gondolkozom azon, hogy mit kellene nagyon megváltoztatni, de most úgy gondolom, hogy A szervezők, köszönhetően a rengeteg eddigi megszervezett versenynek, mára kifejezetten élhető körülményeket biztosítanak. Gondolom, hogy aki kiszeretett belőle, az erős érvekkel tudja indokolni a hiányosságokat, nálam még tart a szerelem.
Persze, ez egy üzleti vállalkozás a szervezők részéről, a nevezési díjért cserébe a pályát és a feltételeket biztosítják, de az ellátásukról mindenki maga gondoskodik. Meglepően tiszta mosdó és áram van.
Szendvicsekkel nem sokra megy az ember, és azzal kell számolni, hogy ilyenkor még gyakran esik, az állófűtés ilyenkor kifejezetten jól tud jönni.
Mennyi alkatrész kell, ha indulnál?
Az összes.
Az autód jellemzőitől függően jól jöhet több garnitúra szerelt kerék, futómű alkatrészek, hengerfej tömítés, tartalék motor..
..feltéve persze, hogy olyan autóval mész, ami könnyen szerelhető. Mi például váltót is cseréltünk. Nagyon menő a V6, de ritkán fogod tudni kihasználni az erőfölényt, és ha bele kell nyúlni, az könnyen jelentheti a versenyed végét.
Az ilyenkor hasznos robosztussága és egyszerűsége miatt választottuk mi is a Skodát, plusz rendesen be volt már csövezve, vagy ahogyan lakótelepeken hívják, volt benne „mászóka”.
A megfelelő minőségű bukókeret nem szabad, hogy kérdés legyen. Rutinosabbak azt is tudják, hogy nem hegesztett csőből, hanem húzottból érdemes építeni, a zártszelvény ketrec pedig egyenesen életveszélyes lehet. A jó csövezés tehát már ilyen szinten is fontos, és hasonló jelentőségű a versenyülés is.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy ez is egy verseny, ahol a fizika törvényei már komoly veszélyeket tartogatnak.
Bár alapvetően érdemes vigyázni az autót, szinte állandó az érintkezés, de egy megnyert féktáv után könnyen találhatjuk magunkat a gumifalban.
A szponzormatricák felragasztásával nem sokaknak kell bajlódni, a mosoda nem erre van és a médiafigyelem is mérsékelt.
Érdekes tanulság, hogy a verseny győztesei sok esetben majdnem makulátlan autóval érnek célba, aki pedig minden kanyart meg akar nyerni, az jó eséllyel csak néhány körig bírja.
A verseny első óráiban jelentős a kiesők száma. Nem túlzó azt állítani, hogy estére a mezőny fele a túlélésért kalapál a szervízekben.
„Éjszaka van, a Hold a Földre ásít..” , de te letojod, mert semmit sem látsz, nem hogy az álmos Holdat. Az előtted futó autó féklámpáját látod csak, és ha mindketten szerencsések vagytok, akkor még időben.
Nem csak a pilóták vakok ilyenkor, hanem a versenybírók is.
Természetesen, akkor is mindenki példás és szabályos, csak ezek a szabályok lazulnak kissé, amitől a példák lesznek sokszor karcosak és horpadtak.
Az éjszaka itt sem kollégista lányoknak való.
Nem is annyira apró kedvesség a szervezőktől, hogy a látványos tűzijáték jelzi a félidőt, bár gyanítom, hogy ez is inkább a pálya mellől élvezhetőbb, mint a küzdőtéren.
A hajnal aztán sok esetben hiányos autókkal érkezik és fáradtsággal.
A szerelők kevesebbet alszanak, mint szerelnek, hogy másnap közepéig kibírja a technika, hajnaltájt pedig nyakig olajosan és karikás szemekkel lesik, hogy az a gyorskötöző, vagy hegesztés vajon meddig bírja.
A pilóták minimum öten vannak egy autóra, és 2-3 óránként váltják egymást, legalábbis az előzetes terv szerint. Életszerűen pedig akkor váltanak, amikor valamiért amúgy is ki kell állni a boxba, vagy tartósnak ígérkező sárga zászlót kap a mezőny.
A zászlószabály ezen a futamon is a megszokottak szerint használatos, és gyakorlatilag lámpák, amik a pálya mellett, több helyszínen vannak elhelyezve. Sok esetben még így is előfordulhat, hogy később veszi észre a versenyző, mint a társai és ezzel értékes helyeket veszíthet. A legtöbb csapatnak van ezért egy pályát figyelő „őrszeme”, és azonnal rászól a pilótára, ha pályán megváltozik a helyzet, vagy őt érintő csapatdöntés születik.
Általában ugyanazok a személyek vezetnek, őrködnek, szerelnek, főznek, aggódnak, topognak az esőben, vagy ha még marad idejük és tudnak, akkor pihennek valamennyit.
Bár vitathatatlanul jó móka, nem nagyon érdemes a sörök és szeszek alá temetkezni. A verseny napján tilos, előtte pedig igazi hülyeség és önsorsrontás az alkoholra bízni magunkat. Ez nem jelenti azt, hogy egy cserkésztáborra emlékeztetne az első éjszaka, de egy hangerőn tolt Ramstein koncertet kifejezetten utálni szokták a környező boxokból, és nem a zenei különvélemény miatt.
Nagyjából a mezőny felének sikerül gurulva meglátni a célzászlót.
Akad olyan, aki már a rajthoz sem tud állni, nem tervezett műszaki hiba miatt, vagy mert egyszerűen nem készült el az autója a versenyig, sokan az első órákban semmisülnek meg, általában látványosan, és az éj leple alatt is kiesnek páran.
Különleges esemény nélkül is fogynak el autók, hiszen kettes és hármas fokozatbaban, padlógázon és satuféken ugrálva, átláthatatlan porban nyargalnak egy folyamatosan romló állapotú pályán, ahol másnapra már nem ritkák a keréknyi mélységű gödrök és nyomvályúk.
Hitbéli kérdés annak eldöntése, hogy melyik típus a legjobb választás. Van olyan csapat, aki több éve vág neki Renault Twingójaval és kiemelkedő eredményeket érnek el.
Az elismeréshez és hátbaveregetéshez nyugodtan ide lehet sorolni az Olajsári Daihatsuját, vagy a Nyuggerek Suzukiait. Ők már szinte frontemberei ezeknek a futamoknak, és csak leesett állal lehet nézni, hogy mit bírnak ezek a gépek is. Talán a leggyakoribb darabok mégis a hármas és kompakt Bmw-k, pedig a hátsó hajtás és a dagonya nem barátok.
A pálya pedig vagy poros, vagy ázott, és nem annyira erősnek kell lenni, mint inkább taktikusnak, ésszel menni pedig jóval eredményesebb, mint nyerni féktávon.
Az utolsó körökben jóval több a hívő ember, a miatyánk szövege is előkerülhet az emlékek közül, és már csak nagyon kevesen nyomják még tövig a gázt. Inkább az a jellemző, hogy óvatosan igyekeznek valahogy begurulni a célba, hisz gépnek és csapatnak mégiscsak az az igazi dicsőség, ha neki lengetik a kockás zászlót, az majdnem mindegy, hogy hányadikként.
Remélem, hogy tetszett az összefoglalóm, és talán hasznos is lehet, ha valaki induláson töri a fejét. Ha így volna, akkor Racsére fel és találkozzunk a pályán!
Addig pedig külön pacsit küldök a Kutyapókoknak, akik esernyővel és jó szóval segítettek, a szomszéd Golfosoknak, Daniéknak a 306-tal, akik hősiesen faragták a vasat, a felvidéki Feliciásoknak, éljenzés a győzteseknek és kalaplengetés mindenkinek a pályán és mellette.
Hát, ilyenek voltunk, Pá!
