Bizonyára más is járt már úgy, hogy egy féltve őrzött gyűjteményt, vagy egy kedves hobbit egy új élethelyzet egycsapásra háttérbe szorít. Ilyen esetekben az is előfordulhat, hogy a gyűjtemény, vagy a hobbikellékek elkallódnak, értékesítve lesznek, vagy egy kedves ismerősnek kölcsönadva szép emlékké válnak. Nálam is ez volt a helyzet… Eltelt néhány év és szinte minden esztendőben voltak olyan pillanatok, amikor rám tört a nosztalgia és hiányoztak az elkallódott könyveim. Most azon vagyok, hogy újra összeálljon a sorozat.
Az egész történet ott kezdődött, amikor 1986-ban az általános iskolában felkötötték a nyakamra az úttörőnyakkendőt. Untam az egész avatási szertartást, az eskütételt és a hacukát, amiben álltunk a tűző napon az iskolaudvarban. Folyamatosan arra gondoltam, hogy milyen ajándékkal lepnek meg a szüleim eme jeles alkalomra. Amikor végre megkaptam a csomagot, már láttam, hogy nagy a baj… Tudtam, hogy könyv lesz, láttam a méretből, éreztem a tapintásán, tudtam, hogy a papír díszcsomagolás csak még több papírt rejt… Akkor 11 évesen elkeseredve dobtam félre a félig kibontott ajándékot, mert nem szerettem olvasni. Édesanyám tudta, hogy a könyvek nem a barátaim és azzal is tisztában volt, hogy szeretem az autókat, ezért a könyvesboltban olyan kötetet választott nekem, aminek egy versenyautó volt a borítóján.
Az úttörőavatásra Fekete Kálmán: 130 méter zuhanás című könyvét kaptam, édesanyám akkor nem is tudta (és szerintem most sem tudja), hogy egy meghatározó pillanatot okozott az életemben. Pár hétig még a csalódottság miatt mellőzött darab volt az akkoriban 59 forintért beszerezhető könyv, de a következő nyáron rongyosra olvastam. Szó szerint rongyosra. A borítón egy német rendszámú Toyota Celica 1600 küzdött az elemekkel. Egy életre beégett a memóriámba ez a fotó. mint ahogy a riportok is. Például, hogy mi történt az Antalffy kanyarban, előttem van ma is, ahogy a Hóman Tibor elmeséli, hogyan tuningolták a zsigulikat, hogyan zuhantak 130 métert Gáll Istvánék, Maruzsi Laci hogyan esett orra a Maruzsi Autósbolt feliratú zsigulival a kaszkadőrmutatványa közben. A Kardos féle Wartburg pedig elvarázsolt. Imádtam. 11 éves kissrácként ez a könyv nyitott ajtót ebbe a varázslatos világba, amit úgy hívnak, hogy autósport.
Bő egy évvel később szintén meglepetésként kaptam meg a folytatást. A száguldás mámora című könyv borítóján a 1986-os Budapest Rallyn szereplő Zanon Luca-Flavio Zanella Lancia 037-ese virított, a hátsó borítón pedig az a gondolat, amit szerintem minden korombeli autósport rajongó fejből tud. Újabb riportok. Simor, Móczár, Ranga, Ferjáncz, Gerencsér Titi bácsi, Vajvoda, Kincses István… Minden név egy legenda, minden név egy fejezet a könyvben és egy fejezet a magyar autósport történelméből. 1988-ban, azon a júniusi hétvégén is ezt a könyvet forgattam, amikor a rádió bemondta a szörnyű hírt. Kesjár Csaba életét vesztette. Értetlenül néztem magam elé, hiszen a kedvenc könyvem 62. oldalán még arról beszél Kesjár Csaba, hogy talán egyszer lehetősége lesz a Forma-1-ben versenyezni… Akkor 12 és fél évesen nem egészen értettem, hogy mi történt.
Hosszú évekig ez a két könyv volt a kötelező olvasmányom. Újra és újra, nyárról nyárra. Majd 2001-ben megjelent az „autóversenyzők mesélték” sorozat első kötete, a Ranga László riportkönyv. Igen, pont abban az évben hunyt el a riportkönyv főszereplője. Ő volt a kedvenc és a könyv elolvasása után Ranga Laci még nagyobb versenyző lett a szememben. A második kötet vásárlásakor már próbáltam kideríteni, hogy meddig tart majd a számozás, milyen gyakran fog megjelenni újabb rész. Gondolom, nem én voltam az egyedüli, aki izgatottan várta a következő könyvet. A Ranga részt Kőváry Barna követte.. FluidKat, Jégcsillag, Homimpex, zöld Trabi, jobb 3 zsííír… Barna miatta (is) jártunk versenyekre. Ő volt a happyend minden gyors végén. Emlékszem, hogy sokáig hurcoltam a könyvet a versenyekre, hogy aláírassam vele, de akkor valami miatt sajnos nem jött össze.
Bútor Robival folytatódik a sor. A harmadik kötetben a pedálos kis moszkvicstól a Saxo KitCar-ig terjedő időszak kerül feldolgozásra. Érdi Tibi Bácsié a 4. kötet. Mazda 323 Gtr, Castrolos Subaru WRC, N csoport bajnoki címek… Ez után érkezett két db 5. kötet, gondolom, valami nyomdai malőr következtében jelent meg azonos számmal Szelep és a többiek című kiadvány és a Ferjáncz- Zsembery könyv. Ez utóbbi kettős történelmet írt az autósportban, az eredményeket minden Rally fanatikus kívülről fújja. 2004-ben járunk, amikor menetrend szerint érkezik a 7. kötet. Ebben a kötetben Benik Balázs mesél. Ki ne emlékezne a Focus WRC-re, de a könyvből kiderül, hogy Balázs is egy magyar „kupás” swifttel kezdte az ipart. Gál Baba is telesztorizott egy kötetet, bár, ahogy ismerem őt, pár száz oldalt még biztos megtöltene a kb 50 év autósport múlt. 2005-ben két kötetnyi, azaz 30 riportnyi terjedelemben a VFTS volt a téma. Ezek is nagy kedvencek. Hideg János, Lajtai Zsolti, Hodula Misi, Osváth Peti, Tyutyu, Matics és a többiek. Versenyzők, tuningmesterek, navigátorok. Majdnem mindenki, aki VFTS-ben érintett… A 11. kötet borítója zöld színvilággal jelent meg. Ugye, tudjuk, hogy ez mit (kit) jelent!? Igen, egy Cigi kötet érkezett 2006-ban. Olvashatunk VargaZoli kezdeti próbálkozásairól, a Wynn’s-es 07-esről, az M3-as BMW-ről. Élvezetes olvasmány, de ezt mindenki tudja, mert Cigány stílusát mindenki ismeri, egyedi, ha autózni kell és egyedi, ha sztorizni kell. Szintén 2006-ban adták ki a Szabó Gergő kötetet, majd 2 évvel később Balázs Öcsi és az EPX-897 volt a főszereplő. Jöttek szép sorban a legendák. A sorozatban Ördögh Mixi kötete a 14. számú, aki egy kicsit is Rally fertőzött, annak nem kell Őt bemutatni. Egy talpig úriember, aki több tíz éve része a magyar rallyversenyeknek. Remélem, egyszer összefutok vele, mert egy dedikálást mindenképpen szeretnék kérni tőle. 2009-ben megérkezett a Kis Feri könyv is, borítóján az ex-Alister McRae Hyundai Accent WRC-vel. Ebben a kötetben már szerepel Korda Erik, hiszen Kiss Feri WRC-jét a Korda Racing üzemeltette. Gondolom ez a fejezet előszele volt a 2012-es Korda Erik riportkönyvnek, ami a 16. tagja a sorozatnak. Eriknek is van miről mesélni, hiszen a legvaskosabb könyvet, azaz, több, mint 300 oldalas terjedelmet kapott a szerkesztőktől.
Ez a könyvsorozat még abban az időszakban íródott, amikor nem feltétlenül kaptunk meg mindent azonnal. A versenyekre kijártunk, nem voltak élő bejelentkezések, nem volt YouTube, az internet sem tolta az arcunkba a FB idővonalán az aktuális híreket egyszerre húsz helyről, nem volt Rally Rádió, nem volt online eredményközlés, nem volt GPS nyomkövetés. Fekete Kálmán könyvek viszont voltak, ezeket gyűjtötte minden fanatikus, és hamarosan nekem is meglesz újra ez a sorozat. Most pedig kikapcsolom a WiFi-t és olvasás következik.
