F1

Erőszakos hatalomátvétel a papírforma felett

Letaglózó eseménysorozatnak lehetett tanúja a gyanútlan néző, aki vette a fáradtságot, és a kirívóan gyatra Belga Nagydíj után újra leült megnézni egy F1-es futamot. Kimondottan élvezhető nettó másfél órát adott nekünk a száguldó cirkusz, klasszisokkal többet, mint amennyit vártam tőle.

Arra sem tettem volna egy fillért sem, hogy olasz csapat nyeri ezt a futamot – mondjuk azok közül inkább az Alpha Taurira tippeltem volna, mint bármelyik másikra -, de bármennyire is élveztem ez a vasárnapot, árnyalja a képet, hogy szinte az egész műsort a Mercedes csapat és pilótái konzekvens balf@szkodásának köszönhettük.

 

Nagyon simán indult a hétvége. Persze a sajtó nagyon be volt zsongva az “időmérős motormód” betiltása miatt. Értem én, hogy mindenhol a klikkelés hozza a pénzt, de annyi hülyeséget összehordott a motorsport-média, hogy a végén már olvasni is fájt.
Eleve Monzából nehéz kiindulni, ami a valós erősorrendet illeti – tavaly itt megverték a Mercedest -, de még így is lazán hozta a német alakulat az 1-2-t erőből, semmivel nem kerültek közelebb a többiek.
Hirtelen a Red Bullt kezdték el temetni, mert Mad Max nem fért oda a második sorba. Nem kell aggódni, lesz ő még ott. Azt is elfelejtette mindenki, hogy a Red Bull legendásan szar Monzában, amikor tényleg bika volt az osztrák gép, akkor is csak kétszer tudta behúzni Vettel a négy bajnoki éve alatt. Maradjunk annyiban, hogy a tervezőgárga nem kimondottan ezekre a pályákra építi az autót.
A rajtnál már felcsillant a remény, hogy a a győzelemért nem is, a második helyért meccs lehet: Bottas úgy érezte, most vissza kell adnia pár tizedet, amit elcsencselt a 2017-es Osztrák GP startjánál, és úgy nézett ki Hamilton mellett, mint amikor az öreg Bud lőtt ki oldalkocsival.
A finn versenyzőt a katapult-manőver után szabályosan kerülgették a többiek, szegénykém azt hitte, defektet kapott. De nem az, cimbi, csak te voltál…
Eközben a vb-címért gyakorlatilag egyedül harcoló Lewis Hamilton szinte magától értetődő módon hamar elkezdett dolgozni azon, hogy a nézők fele a huszadik körre horkoljon a képernyők előtt. A McLarenek nagyon szépen mentek, de még a Racing Point is tűhető volt a Renault-val egyetemben.
Olyannyira, hogy Bottas egyiket sem tudta megelőzni. Ebben persze közrejátszott a Mercedes talán egyetlen defektje, amit hosszú idő óta magával hordoz: alulméretezett a hűtése. Ez nagyon sokat segít a nyers tempó kinyerésében, viszont annál kevesebbet a követésben. Valtteri tehát sakk-matt helyzetbe hozta magát, nem látszott kiút a finn számára.
Közben a sötét lovak sötét napjai tovább folytatódtak. Ahogy számítani is lehetett rá, a Ferrari nem igazán bánta, hogy nem voltak nézők a lelátókon. Otthonról meg nehéz elköpni az Autodromoig, bárhol is legyen az.
Vettel már a hatodik körben elköszönt, mert detonált a féke, és egy szebb helyre költözött. Csak tudnám, mitől terhelődött ennyire.
Leclerc kiesése sem húzódott sokkal tovább, bár ő a negyedik helyről szállt ki – térjünk, is rá, hogyan tévelyedett ebbe az indokolatlan pozícióba.
Magnussen Haasa a 17. körben látta elérkezettnek az időt, hogy kardiovaszkuláris összeomlást kövessen el, és ki is véreztette magát a Parabolicában. A dán már nem bírta belökdösni a boxba a járgányt, megállt a bejáratnál – jöhetett a Safety Car, ami mindent megváltoztatott.
A Mercedes-féle balf@sz mesterhármasnál még csak Bottasnál tartunk (1/3), és eljött a másik kettő ideje is. Bár bagatelnek tűnik, és a kedves magyar kommentátorok is rohadt későn ébredtek rá, a szabály akkor is egyértelmű: amikor a veszély, ami miatt az SC kijön, a box be- vagy kijáratánál történik, a stewardok indokolt esetben lezárhajták a boxutcát. Halkan jegyzem meg: Brundle-ék kb. 5 másodperc alatt kapcsoltak az angol közvetítésben.
A nép hűledezett ezen, és emlegette, hogy ez mennyire rendhagyó, mindössze két csapat nem vette időben tudomásul a jelenséget: a Mercedes és az Alfa Romeo – és annak két pilótája (2/3, 3/3). Hamiltont és Giovinazzit kihívták kerékcserére, és ezzel el is dőlt, amit én sem hittem volna: nem lesz Mercedes a dobogón Monzában.
Miközben Magnussen vasát exhumálták a tetthelyről, kinyitott a boxutca, és – szinte – mindenki kijött kereket cserélni. Mint kiderült, nem feltétlen döntöttek jól.
Ezalatt ment a nagy vizsgálódás; érdekes volt látni, hogy Giovinazzinak szinte azonnal kiszórták a 10 mp-s kiállást, Hamiltonon még hosszú perceket csücsültek. Gondolom, az volt a téma, hogy volt-e esély neki időben szólni, vagy láthatta-e a feliratokat. Semmivel nem látott kevesebbet Giovinazzinál, de a nyakamat teszem rá, hogy a pit lane lezárásának módját igen gyorsan meg fogják változtatni – hogy Lewis és a Mercedes is lássa…
Az újraindítást követően Leclerc, aki nem jött ki a boxba, és hirtelen a 4. pozíciót birtokolhatta, belső késztetést érzett, hogy tegye fel a koronát az istálló hétvégén végzett munkájára: nem csak a csapat fejlesztései, maga az autó is falba ütközött – szerencsére utóbbi csak a gumifalba. Lehet, hogy Charlie egy pillanatig azt hitte, hogy élautóban ül, és hamarabb gyorsíthat ki…
Nem akarom még tovább forgatni a kést az olasz gárda hátában, mert mostanság tényleg mindenki ezt teszi, és én sem vagyok a lefejezések híve, de nagyon kíváncsi leszek, hogy ha az egész szezont, adott esetben a következőt is az eddigiekhez hasonló formában teljesíti a csapat, vajon meddig tart ki Elkann és a haverok türelme. A szurkolóké erősen fogytán.
Mivel rendesen lebontotta a monacói a gumifalat, újra kellett építeni: piros zászló. Így azok, akik nem cseréltek az imént kereket – például Gasly és a két Alfa Romeo -, piszok jól jártak, mert ők időveszteség nélkül, az állás alatt megtehették ezt. Apropó, kerékcsere: nagyon kíváncsi lennék, hogy a double stack kártya kijátszása a Safety Car mögött ilyen távolságban, mint amit Norris hagyott Sainz mögött, mikor vált legálissá. Az FIA-nek még egy vizsgálatot sem ért meg a dolog.
Itt jött az a pont, amikor Lewis újra eszembe juttatta, miért nem tudom igazán kedvelni, mint embert. Ezt  ripacs-szerepet egyszerűen nem akarja/tudja levetkőzni. Most is úgy látogatott el a stewardokhoz, mintha bármi olyat tudnának mondani neki, amit a csapata nem. Oké, értem én, e miatt is ő a beszédtéma, és ez is reklám, de azért kár, hogy már minden erről szól. Legalábbis majdnem minden. Mert ebből a helyzetből nem volt elég a rinya, elő kellett húzni a cilinderből a klasszist.
No de jött a második állórajt, amit egy futamon belül nem sűrűn látni – Hamilton és Giovinazzi úgy állt oda a 28. kör előtt a rácsra, hogy tudták, három körön belül a mezőny végén lesznek.
A britet azonnal kihívták, az olasszal kimaxolták a 3 kört – az első volt az okosabb lépés, bár végül nem ért sokat. Hamiltont dicséri, hogy minden hűtési kín és a komoly lemaradás ellenére felverekedte magát a hetedik helyig, és még a leggyorsabb kör is az övé lett.
Verstappen közben kibukott – a Ferrarik mellett neki is jobb volt így -, ezért mikor Hamilton büntetése kiderült, azt hihettük volna, hogy Bottas most nagyot lép előre a pontversenyben. Ez a gyerek kettő (!) pontot tudott hozni Hamiltonon. Ha azt mondtam Albonra, hogy nem Red Bull-szintű pilóta, nos… nincs ezzel semmi baj, csak ne ámítsa magát azzal, hogy világbajnok akar lenni. Az ugyanis idén (is) annyira esélytelen, hogy ha Lewis Mugello után úgy ébred egy bekarmolásból, hogy holnaptól nem versenyez, még úgy sem biztos, hogy utoléri.
Az Alfa Romeo valamilyen megfontolásból (…most sem nagyon értem) a lágy gumit rakatták fel az új rajtra, és eleinte – amíg tapadt az abroncs – tartották is a lépést, de Pierre Gasly már a rajtnál elhúzott mellettük (az Alphával… anyám, ez a névválasztás), és akkor még valószínűleg nem tudta, hogy Räikkönen és Giovinazzi fogja kikaparni neki a gesztenyét.
A McLarenek ugyanis gyorsabbak voltak a Taurinál (na, megvan az összetéveszthetetlen terminológia), viszont hátrébbról indultak, mert jártak a boxban. Ezért meg kellett előzniük a két Alfát. Ehhez Sainznak pont annyi időre volt szüksége, amit Pierre Gasly már be tudott előtte osztani, és így behúzhatta élete első futamgyőzelmét. Sainz emberesen küzdött, és necces volt a vége, de nem volt érdemtelen a diadal. Stroll is túljutott az Alfákon, de Sainzcal már nem tudott menni, övé lett a harmadik hely. A lágy gumis taktika persze nem jött be az olaszoknak, nem szereztek pontot.
Minden bizonnyal a Ferrari-Alpha Tauri mémeket gyártók sem hitték, hogy ennyire ütni fognak azok a mémek, amelyek a tifosi átpártolásáról szóltak Monzára.
Kár lenne tagadni: a többség örült ennek a győzelemnek, szerintem még a Mercedes- és /vagy Hamilton-szimpatizánsok egy része is. Volt csata, volt izgalom, ezzel lehet eladni a műsort.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez az egész nem történik meg, ha a Merci a szokásos módon, szerény mennyiségű hibával végzi a dolgát: ez is sima 1-2 a baklövések nélkül. Örülni kell ezeknek az izgalmas futamoknak, mert idén aligha fogunk sok ilyet látni.
Ez mondhatni szép elköszönés volt a Williams-családtól, akiknek bár a neve fennmarad a csapattal együtt, ők maguk távoznak a Száguldó Cirkuszból. Az öreg Frank nagyon sokat tett azért, hogy az F1 a világ meghatározó sportja legyen, és bár ma ez nem látszik, a gyűröttebbek emlékeznek rá, hogy ez az istálló 16 világbajnoki címet szerzett 1977 óta (egyéni és 9 konstruktőri), és 114-szer nyertek futamot.
Szívből kívánom a csapatnak, hogy térjen vissza régi önmagához, és lássuk még győzelmekért csatázni őket.
A héten Mugello következik, a frappánsan elnevezett Toszkán Nagydíj – egyúttal a Ferrari ezredik Forma-1-es futama.
Itt már elvileg nézők is lesznek. Lehet, hogy nem a legjobb időzítés ez a vörösök számára.
Hátha ott is lesz mit nézni.
Ha bejött az írás, kérlek, oszd meg a Pofakönyvben, ha meg még jobban, akkor dobj egy kis zsetont Patreonon, hogy kicombosodhasson a blog:

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb