F1

Arany János és a Ferrari

 

Elkann király, lombard király

Léptet sötét lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A ligur tartomány.

 

Van-e ott meo és gyára jó?

Tesztpályáin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

 

S a gép, az istenadta gép,

Ha oly sebes-e rajt’

Mint akarom, s mint kardánom,

Mellyel hátulra hajt?

 

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja ez:

Gyárat, meót, tesztelni jót,

Bajnokot benne lelsz.

 

S a gép, az istenadta gép

Oly sebes rajta, Sire!

Műhelyi mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir.

 

Elkann király, lombard király

Léptet sötét lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

 

Maranello a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Camilleri, a vár ura,

Vendégli a királyt.

 

Féket és agyat, s mi jól halad

Szerelő ingere,

Sürgő csoport, száz futár hord,

Hogy nézni is tereh;

 

S mind, amiket e szép vidék

Autót-motort terem;

S mind, ami ész, tömegbe vész

Túl messzi hengeren.

 

Ti urak, ti urak! hát senkisem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!… ti modán ebek!

Ne éljen a FIAT?

 

Féket és agyat, s mi a pléh alatt

Mérnöknek kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden teches.

 

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen a FIAT?

Hol van, ki hajtja autóim –

Elő egy pilótát!

 

Egymásra néz a sok gépész,

A vendég nord urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

 

Gyertya bennszakad, lengő fennakad,

Lehellet megszegik. –

Garázs megől fehér mérnök,

Ősz nord emelkedik.

 

Itt van, király, ki gépeidet

Meghajtja, mond az agg;

S henger csörög, turbó hörög

Amint pedálra csap.

 

„Henger csörög, turbó hörög,

Transax az égbe száll,

Vérszagra gyűl a Forma-1:

Te tetted ezt, király!

 

Leváltva népünk ezrei,

Halomba, mint kereszt,

Hogy sírva szurkol aki él:

Király, te tetted ezt!”

 

HR-re! el! igen kemény –

Parancsol Elkann –

Ha! lágyabb hajtó kell nekünk;

S belép egy germán.

 

„Ah! lágyan kél az esti szél

Ligur-tenger felé;

Fanok siralma, tifosik

Panasza nyög belé.

 

Ne szülj mérnököt, te szűz! anya

Ne szoptass szerelőt!…”

S int a király. S elérte még

A HR-re menőt.

 

De vakmerőn s hivatlanúl

Előáll harmadik;

Alfán a dal, magára vall,

Ez íge hallatik:

 

„Elhullt csatában a derék –

No halld meg, John király:

Autód ki diccsel vezetné,

Nem él bajnok huszár.

 

„Emléke sír a Lancián még –

No halld meg, John király:

Átok reád minden futam,

Hol Ferrari rajthoz áll.”

 

Meglátom én! – S parancsot ád

Király rettenetest:

Kirúgni, ki ellenszegűl,

Minden nord járművest!

 

Szolgái szét száguldanak,

Gyár-szerin, tova.

Maranellóban így esett

A híres lakoma. –

 

S Elkann király, lombard király

Vágtat sötét lován;

Körötte ég földszint az ég:

A ligur tartomány.

 

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Felmondva nordi bárd:

De egy se birta mondani

Hogy: éljen a FIAT. –

 

Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal

Modena utcáin ez?

Felköttetem Pierót,

Ha bosszant bármi nesz!

 

Áll néma csend; leömlő bent,

Se künn, nem hallatik:

„Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik.”

 

Ha, ha! elő lefújó, zene!

Harsogjon pneumatika:

Fülembe zúgja átkait

A ligur lakoma…

 

De túl zenén, túl ERS-en,

Bargeboardon át:

Ötszáz énekli hangosan

A tifosik dalát.

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb