Elkann király, lombard király
Léptet sötét lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A ligur tartomány.
Van-e ott meo és gyára jó?
Tesztpályáin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a gép, az istenadta gép,
Ha oly sebes-e rajt’
Mint akarom, s mint kardánom,
Mellyel hátulra hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja ez:
Gyárat, meót, tesztelni jót,
Bajnokot benne lelsz.
S a gép, az istenadta gép
Oly sebes rajta, Sire!
Műhelyi mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Elkann király, lombard király
Léptet sötét lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Maranello a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Camilleri, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Féket és agyat, s mi jól halad
Szerelő ingere,
Sürgő csoport, száz futár hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép vidék
Autót-motort terem;
S mind, ami ész, tömegbe vész
Túl messzi hengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti modán ebek!
Ne éljen a FIAT?
Féket és agyat, s mi a pléh alatt
Mérnöknek kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden teches.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen a FIAT?
Hol van, ki hajtja autóim –
Elő egy pilótát!
Egymásra néz a sok gépész,
A vendég nord urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Gyertya bennszakad, lengő fennakad,
Lehellet megszegik. –
Garázs megől fehér mérnök,
Ősz nord emelkedik.
Itt van, király, ki gépeidet
Meghajtja, mond az agg;
S henger csörög, turbó hörög
Amint pedálra csap.
„Henger csörög, turbó hörög,
Transax az égbe száll,
Vérszagra gyűl a Forma-1:
Te tetted ezt, király!
Leváltva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva szurkol aki él:
Király, te tetted ezt!”
HR-re! el! igen kemény –
Parancsol Elkann –
Ha! lágyabb hajtó kell nekünk;
S belép egy germán.
„Ah! lágyan kél az esti szél
Ligur-tenger felé;
Fanok siralma, tifosik
Panasza nyög belé.
Ne szülj mérnököt, te szűz! anya
Ne szoptass szerelőt!…”
S int a király. S elérte még
A HR-re menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Alfán a dal, magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék –
No halld meg, John király:
Autód ki diccsel vezetné,
Nem él bajnok huszár.
„Emléke sír a Lancián még –
No halld meg, John király:
Átok reád minden futam,
Hol Ferrari rajthoz áll.”
Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Kirúgni, ki ellenszegűl,
Minden nord járművest!
Szolgái szét száguldanak,
Gyár-szerin, tova.
Maranellóban így esett
A híres lakoma. –
S Elkann király, lombard király
Vágtat sötét lován;
Körötte ég földszint az ég:
A ligur tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Felmondva nordi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen a FIAT. –
Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
Modena utcáin ez?
Felköttetem Pierót,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; leömlő bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”
Ha, ha! elő lefújó, zene!
Harsogjon pneumatika:
Fülembe zúgja átkait
A ligur lakoma…
De túl zenén, túl ERS-en,
Bargeboardon át:
Ötszáz énekli hangosan
A tifosik dalát.